-Ellie!-szólt halkan Any.-Hagyd már abba a horkolást ezt még Scott-ék is hallják a vendégszobában.
-Nem is horkolok. Csak hangosan veszem a levegőt.-vágtam vissza.
-Aha...Azért szenvedek órák óta.-mondta Any.
-Miért hány óra?-kérdeztem.
-Hajnali 4 óra úgyhogy mostmár aludni akarok.-mondta Any dühösen.
*5 órával később*
9 óra volt. Láttam ahogy a nap besüt a redőnyön. Any is ébredezett de nem tűnt túl kipihentnek. Oda mentem az ablakhoz és felhúztam a redőnyt és egy kicsit meghökkentem a látványtól.
-Te meg mit keresel itt??-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Azt reméltem így legalább meghallgatsz.
-Akkor ő mit keres itt??-kérdezte Any Harry háta mögé mutatva.
-Neked is szia. Egyébként csak támogatom Hazz-t.-mondta Liam.
-Minek neki a támogatás?-kérdeztem.
-Szeretném ha eljönnél hozzánk ma.-mondta Harry.
-És mégis minek ? Any nélkül nem megyek sehova mint ahogy te sem Liam nélkül.-mondtam.
-Akkor jöjjön Any is.-mondta vigyorgva Liam.
Any inkább meg sem szólalt csak a szemét forgatta.
-Akkor mi lesz eljöttök?-kérdezte Harry.
-Elmegyünk de remélem nem lesz vérengzés a vége.-mondta Any.
-Rendben akkor 8-kor idejövünk értetek.-mondta Liam.
-Oké.-mondtam azzal eltüntek.
*Kopogtak*
-Igen?-szóltam ki.
Nat nyitott be Scott-tal.
-Jó reggelt.-mondtam.-Jól aludtatok?
-Igen és köszönjük hogy itt lehettünk.-mondta Scott.
-Ugyan már. Nem érdekel mit szól Derek.-mondtam.
-Hát igen.Ő nem igazán bízik bennünk.-mondta Nat.
-Csak nem tudja mi támadta meg azt a biztonsági őrt.-mondtam.
-Na arra én is kíváncsi lennék.-mondta Any.-Ti nem láttátok?
-Nem. Sajnos mi sem tudjuk hogy néz ki valójában.-mondta Nat.-De a karmolás nyomok miatt ránk gyanakszanak.
-Derek már nincs itthon?-kérdeztem.
-Nem már elment Jane-nel "nyomozni" oda ahol megtalálták a biztonsági őrt.-Értem.-mondtam és kissé elgondolkoztam. Derek tuti kinyírna ha megtudná,hogy ma este Harry-ékhez vagyok hivatalos.
De amiről nem tud az nem fáj neki.
-Öhm..Nat nektek van valami tervetek ma estére?-kérdeztem reménykedve.
-Ezt úgy veszem,hogy ne legyen tervünk.-mondta mosolyogva-Természetesen falazunk nektek.
-Köszönöm jövök nektek eggyel.-ugrottam Nat nyakába.
-Itt lakhatunk nálad.-mondta Scott.-ez a minimum.
-És mit fogtok mondani Dereknek?-kérdezte aggodalmasan Any.
-Ne aggódj, megoldjuk.-kacsintott oda Scott.
*fél 8*
-Akkor menni fog?-kérdeztem idegesen.
-Persze.-mondta Nat és szorosan átölelt.
A maradék negyed órát az utolsó "simítások" elvégzésével töltöttük.
Pontban nyolc órakkor kopogtattak az erkély ajtón amitől, kishíján szívrohamot kaptam.
-Kopp-kopp.-nyitotta ki az ajtót Liam vigyorogva.
-Szerinted süketek vagyunk?-kérdezte Any gúnyosan.
-Szia.-jött oda hozzám Harry és puszit nyomott a homlokomra, de én kissé eltoltam magamtól.
-Egy puszi miatt nem lesz semmivé a tény , hogy hazudtál arról ,hogy vámpír vagy.-mondtam.
-Miért ha elmondtam volna,eljöttél volna velem bárhová is ,mert nem hinném.-felelte.
-Szép lámpa.-mondta Liam aki úgy nézelődött a szobámban mint egy túrista.
-Ez komoly?-kérdezte Any megrökönyödve.
-Mi van? Bírom a sárgát.-mondta vigyorogva és Any sárga blúzán legeltette a szemét.
-Nem indulhatnánk? Válaszokat akarok.-mondtam kissé követelőzve.
-De persze menjünk.-mondta Harry és fél másodperc múlva a hátán találtam magam.
-Mikor csöppentünk az Alkonyatba?-kérdezte furán Any.
-Üdv a világomban.-mondta Liam majd megragadta Any derekát és mint a krumplis zsákot a vállára tette.
*******
-Azonnal tegyél le te vad barom.-kiáltotta Any.
-Ahogy óhajtod.-felelte vigyorogva Liam.
Mosolyogva figyeltem őket. Sosem láttam Any-t még ilyennek,szerintem a szíve mélyén kedveli Liamet csak még nem tud róla.
-Na bejöttök?-kérdezte egy szőke hajú fiú a teraszról lenézve ránk.
-Megyünk már.-kiáltotta Harry.
-Erre Hölgyeim.-mondta szórakozottan Liam.
A ház hatalmas volt és az erdő kellős közepén állt. Mindenütt fák vették körül. Egy rendes nagy családi ház volt,ám a tény hogy vámpírok lakják, egy kicsit ijesztővé tette.
-Üdv szerény hajlékunkban.-hajolt meg vigyorogva egy fekete hajú fiú.-Zayn vagyok.
-És ő itt Niall.-mutatott a szőkére.
-Helló.-mondtuk Any-vel teljesen egyszerre. Igen velünk ez előfordul.
-Én Ellie vagyok.-mondtam.
-Ő pedig Any.-mondta Liam és oldalba lökte Any-t.
-Nézd csak-mutatott Any a szájára.-Ez itt a szám és képzeld képes vagyok vele beszélni,úgyhogy jó lenne ha nem játszanád a magyarhangomat.-felelte szúrósan Any. Liam csak össze röhögött a srácokkal.
-Tehát eljöttetek.-szólt egy komor hang a lépcső tetejéről.
Felnéztem és egy barna hajú, szép arcú fiú állt a lépcső tetején egy szép barna hajú lánnyal az oldalán.
-Louis vagyok. A klán vezetője.Ő itt a kedvesem Eleanor.-mutatott a mellette álló lányra.
Köszönöm,hogy eljöttetek.-mondta.-Fáradjatok a dolgozó szobába.
Mikor beléptünk tátva maradt a szám. Hatalmas könyves polcok, fotelek kályha és gyönyörű bútorok.
-Gondolom vannak kérdéseitek.-mondta Louis.
-Hát akad. Mondjuk az első: Mi az hogy léteznek vámpírok?-kérdeztem kiakadtan.
-Nos Olaszország egy kis részében csak vámpírok élnek.-kezdte El.-Mi onnan telepedtünk át ide,mert otthon kezdett eluralkodni a káosz.
-Igen. A legenda miszerint a vápírok és a démonok ős ellenségek ok az állandó háborúra. De van egy kiválasztott aki fenn tudja tartani a békét de az ősiek ebben nem hisznek így mi ki lettünk tiltva. Így kerültün ebbe a városba és itt bújkálunk.
-És mit esztek?-kérdezte Any.
-Mi állat véren élünk ezért nagyobb az önuralmunk mint társainknak.-mondta Harry.
-De van itt mééég más is...-kezdte Niall. Ám ekkor hatalmas csattanás hallatszott.
Millió üvegszilánk hevert a padlón és a szilánkok között a bátyám állt.
Ekkor mindenki felpattant és felvette a támadó állást. Derek szeme elsötétült,ekkor pillantottam először Harryre aki már a támadni készült.
-Nem már elment Jane-nel "nyomozni" oda ahol megtalálták a biztonsági őrt.-Értem.-mondtam és kissé elgondolkoztam. Derek tuti kinyírna ha megtudná,hogy ma este Harry-ékhez vagyok hivatalos.
De amiről nem tud az nem fáj neki.
-Öhm..Nat nektek van valami tervetek ma estére?-kérdeztem reménykedve.
-Ezt úgy veszem,hogy ne legyen tervünk.-mondta mosolyogva-Természetesen falazunk nektek.
-Köszönöm jövök nektek eggyel.-ugrottam Nat nyakába.
-Itt lakhatunk nálad.-mondta Scott.-ez a minimum.
-És mit fogtok mondani Dereknek?-kérdezte aggodalmasan Any.
-Ne aggódj, megoldjuk.-kacsintott oda Scott.
*fél 8*
-Akkor menni fog?-kérdeztem idegesen.
-Persze.-mondta Nat és szorosan átölelt.
A maradék negyed órát az utolsó "simítások" elvégzésével töltöttük.
Pontban nyolc órakkor kopogtattak az erkély ajtón amitől, kishíján szívrohamot kaptam.
-Kopp-kopp.-nyitotta ki az ajtót Liam vigyorogva.
-Szerinted süketek vagyunk?-kérdezte Any gúnyosan.
-Szia.-jött oda hozzám Harry és puszit nyomott a homlokomra, de én kissé eltoltam magamtól.
-Egy puszi miatt nem lesz semmivé a tény , hogy hazudtál arról ,hogy vámpír vagy.-mondtam.
-Miért ha elmondtam volna,eljöttél volna velem bárhová is ,mert nem hinném.-felelte.
-Szép lámpa.-mondta Liam aki úgy nézelődött a szobámban mint egy túrista.
-Ez komoly?-kérdezte Any megrökönyödve.
-Mi van? Bírom a sárgát.-mondta vigyorogva és Any sárga blúzán legeltette a szemét.
-Nem indulhatnánk? Válaszokat akarok.-mondtam kissé követelőzve.
-De persze menjünk.-mondta Harry és fél másodperc múlva a hátán találtam magam.
-Mikor csöppentünk az Alkonyatba?-kérdezte furán Any.
-Üdv a világomban.-mondta Liam majd megragadta Any derekát és mint a krumplis zsákot a vállára tette.
*******
-Azonnal tegyél le te vad barom.-kiáltotta Any.
-Ahogy óhajtod.-felelte vigyorogva Liam.
Mosolyogva figyeltem őket. Sosem láttam Any-t még ilyennek,szerintem a szíve mélyén kedveli Liamet csak még nem tud róla.
-Na bejöttök?-kérdezte egy szőke hajú fiú a teraszról lenézve ránk.
-Megyünk már.-kiáltotta Harry.
-Erre Hölgyeim.-mondta szórakozottan Liam.
A ház hatalmas volt és az erdő kellős közepén állt. Mindenütt fák vették körül. Egy rendes nagy családi ház volt,ám a tény hogy vámpírok lakják, egy kicsit ijesztővé tette.
-Üdv szerény hajlékunkban.-hajolt meg vigyorogva egy fekete hajú fiú.-Zayn vagyok.
-És ő itt Niall.-mutatott a szőkére.
-Helló.-mondtuk Any-vel teljesen egyszerre. Igen velünk ez előfordul.
-Én Ellie vagyok.-mondtam.
-Ő pedig Any.-mondta Liam és oldalba lökte Any-t.
-Nézd csak-mutatott Any a szájára.-Ez itt a szám és képzeld képes vagyok vele beszélni,úgyhogy jó lenne ha nem játszanád a magyarhangomat.-felelte szúrósan Any. Liam csak össze röhögött a srácokkal.
-Tehát eljöttetek.-szólt egy komor hang a lépcső tetejéről.
Felnéztem és egy barna hajú, szép arcú fiú állt a lépcső tetején egy szép barna hajú lánnyal az oldalán.
-Louis vagyok. A klán vezetője.Ő itt a kedvesem Eleanor.-mutatott a mellette álló lányra.
Köszönöm,hogy eljöttetek.-mondta.-Fáradjatok a dolgozó szobába.
Mikor beléptünk tátva maradt a szám. Hatalmas könyves polcok, fotelek kályha és gyönyörű bútorok.
-Gondolom vannak kérdéseitek.-mondta Louis.
-Hát akad. Mondjuk az első: Mi az hogy léteznek vámpírok?-kérdeztem kiakadtan.
-Nos Olaszország egy kis részében csak vámpírok élnek.-kezdte El.-Mi onnan telepedtünk át ide,mert otthon kezdett eluralkodni a káosz.
-Igen. A legenda miszerint a vápírok és a démonok ős ellenségek ok az állandó háborúra. De van egy kiválasztott aki fenn tudja tartani a békét de az ősiek ebben nem hisznek így mi ki lettünk tiltva. Így kerültün ebbe a városba és itt bújkálunk.
-És mit esztek?-kérdezte Any.
-Mi állat véren élünk ezért nagyobb az önuralmunk mint társainknak.-mondta Harry.
-De van itt mééég más is...-kezdte Niall. Ám ekkor hatalmas csattanás hallatszott.
Millió üvegszilánk hevert a padlón és a szilánkok között a bátyám állt.
Ekkor mindenki felpattant és felvette a támadó állást. Derek szeme elsötétült,ekkor pillantottam először Harryre aki már a támadni készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése