11.Fejezet

Ki vágtuk az ajtót. Kint Derekék éppen 2 vérfarkast kaptak el. Any-vel nem hittünk a szemünknek.

-Menjetek be Ellie.-szólt hangosan.

-Ellie?-szólt oda a lány vérfarkas.-Nat vagyok . Nat Martin.

-Az árvaházból?-kérdeztem.

-Igen. Ó Ellie.-És megöleltük egymást.Nat a gyerekkori legjobb barátom volt el se hittem hogy látom.

-Te ismered őt?-kérdezte Harry.

-Igen ő volt kiskoromban a legjobb barátnőm.-mondtam.

-És mi történt veled azóta? Úgy látom már nem vagy olyan átlagos mint akkor.-mondtam és végig néztem rajta.

-Hát az az igazság hogy nagyon sok minden történt azóta. Találkoztam Scott-tal ő vérfarkas a falka vezetője pontosabban a volt falkánk vezetője.  Ő változtatott át.-mondta.

-Tehát  többen vagytok?-kérdezte kíváncsian Niall.

-Hát többen voltunk .-kezdte el Scott.-De a falkánk nagy része meghalt. Mi is úgy menekülünk.

-Várj. Menekültök?-kérdezte Jane.

-Nem most biztos csak városnéző túrán vannak.-vágta oda gúnyosan Zayn.

-Fogd be görény! Téged senki nem kérdezett.-vágott vissza Jane.

-Elég!-szólt közbe Louis.-Szóval mi elöl menekültök?

-Jelenlegi állás szerint vadászok elől akik azt hiszik mi gyilkolunk.

-Akkor meg vannak a gyilkosok.-mondta Derek.

-Nem mi voltunk!-szólt emelt hangon Scott.

-Akkor mi?-kérdezte Any.

-Hát azt pontosan mi sem tudjuk.-mondta Nat.

-De akkor az gyilkolta meg a biztonsági őrt is?-kérdezte Liam.

-Valószínüleg igen.-mondta Scott.

-Akkor összegezve van egy közös ellenségünk akiről azt sem tudjuk mi is az vagy hogy mi a gyenge pontja?-kérdezte Harry.

-Hát igen dióhéjban ennyi.-mondta Derek.

-És most mi lesz?-kérdezte El.

-Hát várunk egyenlőre. -mondta Louis.- Ha az a valami újra öl majd mi átvesszük.

-Azt már nem .-szólalt fel hangosan Derek.

-Akkor ezt eggyütt oldjuk meg.-mondtam.-Összefogunk.

-Azt nem gondolnám.-mondta Jane.-Semmi kedvem ennek a vámpírfajzatnak a képét nézni egész nap.

-Ne hogy azt hidd hogy a te képedet nézni leányálom.-vágott vissza Zayn.

-Álljatok már le esküszöm mint két óvodás.-mondta Liam.

-Egyenlőre még nem tartunk itt ráérünk akkor beszélni az egyezségről.-mondta Derek.

-Mi is segítünk ha arra kerül a sor.-mondta Nat.

Aztán szép lassan mindenki elindult haza. Nat és Scott nálunk alszanak ez bármennyire is nem tetszik Dereknek. Hát ez már tényleg kemény. Egy mesében érzem magam.Mi lesz a következő kiderül hogy Any tündér vagy mi?!?!?.........

Nem tudhatom mit hoz a holnap. Ezek után én már semmin nem lepődök meg........... 

10.Fejezet

Áááááá. Síkoltottam. Borzasztó rémálmom volt. Vissza gondolni is rossz volt rá. Csak egy kép ugrott be.

Lehet hogy kicsit jobban megvisel ez a démon téma mint gondoltam volna. Össze készültem és ki mentem reggelizni. Derek már nem volt otthon. De egy cetlit hagyott. Ez nem vallott rá. Bekapcsoltam a tv-t. Épp a híradó ment . Gyilkosság. Kicsit megijedtem. Nagyon bízom abban hogy Dereknek ehhez semmi köze.
Ekkor nyílt az ajtó Any volt az.
-Szia Ellie.-mondta .- Jól vagy?
-Szia. Hát nem igazán. Derek elmondott pár dolgot erről a démon dologról.
-Na és mi volna az?-kérdezte kíváncsian Any.
-Hát nem úgy néznek ki mint az ördög . Tehát nincsenek agyarak, szarvak. Csak a szemük változik meg és erősebbek lesznek. -mondtam.-Na és beszéltél Jane-nel?
-Nem de szerintem lenne mit megbeszélni.-mondta Any.
-Az biztos. Hallottad a gyilkosságot?-kérdeztem.
-Igen megölték a pláza biztonsági őrét.. Elég durva.
-Remélem Dereknek és Jane-nek és Harry-éknek ehhez semmi köze.-mondtam.
-Tényleg beszéltél azóta Harry-vel?-kérdezte Any.
-Nem de talán jobb is így.
Kopogtak. Oda siettem az ajtóhoz és kinyitottam. Jane volt az.
-Szia bejöhetek?-kérdezte.
-Gyere csak.
Bejött és leültünk az ágyamra.
-Lányok én tényleg nagyon sajnálom ezt az egészet és hogy nem mondtam igazat.
-Ezt már megbeszéltük de Jane ugye nem ti öltétek meg a biztonságiőrt?-kérdezte Any.
-Nem nem mi voltunk..-itt elhallgatott.
-Mi az ? mi van?-kérdeztem.
-Ők mit keresnek itt??-kérdezte Jane és az erkély irányába bökött.
Harry , Liam és Zayn álltak ott.
Oda mentem az erkélyhez és kinyitottam. Any megpróbálta vissza fogni Jane-t.
-Ellie én..-kezdett bele Harry.
-Mit keresel itt?-vágtam vissza.
Ekkor kivágódott a szobám ajtaja és Derek lépett be.
-Mit kerestek itt?-kérdezte és félre lökött engem hogy szembe kerüljön Harry-vel.
-Ki tisztázom magam. Gondolom mindenféle szörnynek elhordtál.-mondta Harry.
Láttam hogy már éppen egymásnak akarnak esni így közbe léptem.
-Elég legyen.-kiáltottam.
-Csak egy kérdésre válaszoljatok ki ölte meg azt a biztonságiőrt?
-Nem mi .-mondta erőteljes hangon Zayn.
-Ahogy mi sem.-kontrázott rá Jane.
-De ha egyikőtök sem akkor ki vagy mi?-kérdezte Any.
-Hát úgy néz ki akadt egy közös ellenségünk.-mondta Liam.
-Csak nem gondolod,hogy össze állok egy vámpírral.-mondta Jane és közben végig mérte Zayn-t.
-  Ó kösz ezt most bóknak veszem.-mondta vigyorogva Zayn.
-Elég.-szól közbe Derek.-Ezt nem itt és nem így beszéljük meg. Szóljatok Louis-nak. Ma este 9-kor a ..
-...Démonzúgnál. Tudjuk .-mondta vigyorogva Liam.
-Akkor ott Ellie.-mondta Harry és rám mosolygott.


*Fél 9-kor*
-Derek ezt most te sem gondolod komolyan , hogy itt hagy egyedül?!?!?-fakadtam ki.
-Ellie nem szabadna ott lenned.
-Hahó a hely tele lesz vámpírokkal és démonokkal így tuti nem lenne semmi. Légyszi.
-Na jó-mondta.-De akkor nem mozdulsz a szemem elől.
-Oké.
Elindultunk. Mikor a park bejáratához értünk megláttam Jane-t és még egy srácot. Ő volt az aki az erdőben úgymond megmentett azzal hogy elhívta tőlünk Dereket.
Elindultunk. Derek ment hátul. Any Jane és én meg elől. A ház bejáratához értünk. Ott voltak mind a 6-an.
Volt köztük egy lány vámpír is. Ahogy kivettem ő volt a vámpír klán vezetőjének a barátnője.
Derek oda ment és kinyitotta az ajtót majd mindenki bement.
Derek , Jane és a srác felálltak és Derek elkezdte a monológját.

-Szóval azt állítjátok nem ti voltatok.-mondta Derek.
-Nem semmi közünk a gyilkossághoz.-mondta Louis.
-Oké akkor úgy néz ki mind veszélyben vagyunk.-mondta Niall.
-Igen de szerintem meg tudjuk védeni magunkat.-mondta James.
Egyszer csak mindenki felnézett Any-t és engem kivéve.
-Mi az?-kérdeztem.
-Maradjatok itt.-mondta Liam.
Mindenki ki vonult. Persze Any és én egyből az ablakhoz siettünk és nem hittünk a szemünknek újfent....

9.Fejezet

Kopogtak.
-Ellie nyisd ki az ajtót!-szólt be hangosan Derek.
-Menj el innen.Hagyj békén!-ordítottam sírós hangon.
-Ellie legalább hallgass végig kérlek.-szólt.
Én nem vettem tudomást róla de azért csendben vártam.
-Tudom hogy elkellett volna mondanom de nem akartam hogy megijedj és esetleg rosszul érintsen.-mondta bűnbánóan.-Ha esetleg érdekel a családunk múltja elmondom de csak ha te kéred.
Felálltam az ágyról és lassan elindultam az ajtó felé.Mikor odaértem leültem a földre és fejemet az ajtóhoz támasztottam.
-Szóval igaz?-szóltam ki.-Tényleg démon vagy?
-Igen.-mondta komoran Derek.-De téged sohase bántanálak a testvérem vagy és megvédelek mindentől.
-Jó akkor mondj el mindent az elejéről.-mondtam.
-Hát apám Michael és anyám Molly. Ők démonok voltak. Akkor ők voltak a klán fejei. 7 éves voltam.
A szobámba kellett maradnom.Szörnyű hangokat hallottam. Egyszer csak apám bejött.-itt egy kicsit várt majd folytatta.-Nem értettem semmit. Anyád meghalt ezt mondta és láttam hogy ő is könnyezik. És Ellie van tipped ki ölte meg őt??-kérdezte fennhangon.-A vámpírok. Igen ők az ős ellenségeink. Azt hitték mi öltük meg az embereket pedig nem mi voltunk. Az ő fajukból is meghaltak és ők egyből minket okoltak és az ára anyám volt Ellie érted?? -mondta fenn hangon.- Apám és én azonnal elmentünk tőlük hatalmas harcok voltak a vámpírok és köztünk.Apám évekig nem tudott olyan lenni mint régen. Ám egy nap találkozott anyukáddal és azután minden megváltozott.. Aztán miután anyukád meghalt apám is utána ment.-itt éreztem hogy kiráz a hideg,felálltam.-És elszakadtunk de csakhogy tudd 15 évig kerestelek és 3 éve újra itt vagy velem.
-És ha te démon vagy akkor én mi vagyok?-kérdeztem.
-Nem tudom elvileg ember de igazából én sem tudom.-mondta Derek.
-És milyen vagy ha démon vagy?-kérdeztem.
-Hát nem kell agyarakat,és ördög farkat képzelni csak a szemem sötét igazából ennyi.
-És Jane?
-Jane nem rég óta démon úgy egy párhónapja .-mondta.-Figyelj Ellie hagyom had emészd ezt a dolgot.Remélem megbocsájtasz nekem és ha bármit nem értesz nyugodtan kérdezz.
Hallottam hogy elment az ajtó elől. Én leültem a számítógép elé és elkezdtem olvasni a démonok után.
Elég gonosznak ábrázolják őket. Agyarakkal , szarvakkal és ördög farokkal. De ezek csak rémesékben léteznek. Ez nem lehet igaz. Ekkor Derek benyitott.
-Leülhetek?-kérdezte.
-Nekem mindegy.-mondtam.
-Ebben találsz pár dolgot ami választ ad a kérdésedre.-mondta.És oda nyújtott egy régi dobozt.

Ki nyitottam és találtam benne sok levelet és egy képet anyáról és apáról. Olvasgattam őket . Derek pedig hozott inni és vacsorát. Ott üldögéltünk még 1 órát mikor álmos lettem és lefeküdtem aludni.

8.Fejezet

Csak egy helyben álltunk és vártuk , hogy Jane odaérjen.
-Mért nem vetted fel a telefont??-kérdezte idegesen Any.
-Nem akartam.-mondta Jane.
-Azért nem gondolod hogy némi magyarázattal tartozol a tegnap történtek után hm..?-kérdeztem bosszúsan.
-Figyeljetek én tényleg el akartam mondani de nem lehet.-mondta Jane és lehajtotta a fejét.
-Márpedig addig nem hagyunk békén ameddig el nem mondod hogy mit bandázol Derekkel az erdő közepén.-mondtam szigorúan. Any helyeselve bólintott.
-Jó elmondom.-sóhajtott Jane.-De erről senkinek nem szólhattok legfőképp nem Dereknek.
-Oké.-mondta Any.
Ekkor Jane hátat fordított nekünk felgumizta a haját, levette a kardigánját . Majd a nyaka alatti részre mutatott.

-Ez meg mi? Egy tetkó?-kérdezte Any.
-Igen úgy is lehet mondani.-mondta vigyorogva Jane.-De inkább maradjunk a jelnél.
-Miféle jel?-kérdeztem.
-Hát mondjuk úgy nem teljesen vagyok ember..-mondta halkan Jane.
-Ezt meg hogy értsük?-kérdezte Any.-Akkor mi vagy?
-Démon.
-Mi van?-kérdeztem vissza a kelleténél kicsit hangosabban.-Ne szórakozz.
-Ez az igazság.-mondta lehajtott fejjel Jane.
-És a bátyám hogy kerül a képbe?-kérdeztem.
-Hát ő a klán feje. Szintén démon.
A szemem kitágult.Nem hittem a fülemnek.Éreztem hogy kezd könnyes lenni a szemem.
Ekkor a semmiből előtűnt Derek.És egy szempillantás alatt levágta Jane-t a földre.
-Derek!-ordítottunk egyszerre Any-vel.
-Engedd el!
-Megszegte a törvényt.-ordította.
Jane ott feküdt a földön. Nem támadott vissza. Ekkor egy sötét árny futott el előttem és a következő pillanatban egy fekete hajú vámpír tartotta Jane-t. Jane kilökte magát a vámpír kezéből és támadó állásba állt fel Derek mellé.
Ekkor a fekete hajú vámpír mögött feltünt 4 másik is . És mondanom sem kell hogy az egyik Harry volt.
Láttam amint támadó állásban állva egymással szemben áll a bátyám és a srác aki fontos nekem .
A bátyám démon. Harry pedig vámpír. Nekem ez túl sok volt .

-Hagyjátok abba most azonnal!-ordítottam.
-Derek senkiben nem csalódtam még ekkorát mért nem mondtad el ezt nekem??
-Ellie én..
-Ne Ellie-z itt nekem soha többet nem akarlak látni.És Harry most akkor ős ellenségek vagytok a bátyámmal?
-Nem ...vagyis de. De Ellie én..
-Hát ez fantasztikus. Francnak titkolózik előttem mindenki.-mondtam dühösen.
Fogtam magam és Any-vel elindultunk haza.
-Ellie várj.-szólt utánam Derek.
De én csak mentem iszonyatosan haragudtam Derekre is és Harry-re is. Néma csendben mentünk hazáig megbeszéltük Any-vel hogy majd beszélünk.
Otthon bementem a szobámba és csak sírtam..

7.Fejezet

Nagyon rossz éjszakám volt. Sokat forgolódtam egész éjjel járt az agyam. Össze voltam zavarodva.
Láttam hogy Any még alszik így úgy döntöttem ki ülök az erkélyre és megpróbálom végig gondolni mi is történt tegnap. Derek vámpírokról hadovált,Liam és Harry pedig azt állítják valami nincs rendben a bátyámmal. Nem értem de azt sem hogy tűnt el tegnap Harry és Liam a egyik percről a másikra.
A gondolkodásomból az erkély ajtó nyitódása szakított ki.
-Jó reggelt!-mondta együtt érzően Any.-Jól vagy?
-Jó reggelt. Hát azt nem mondanám. Nem értem a tegnap történteket.
-Azt én sem Ellie . Tudod Liamben is van valami furcsa.-mondta elgondolkozva Any.
-Mi csoda? -kérdeztem kíváncsian.
-Hát tegnap én nem tudtam olyan távolságból eldönteni hogy az az alak te vagy-e vagy pedig Derek de Liam tudta mert megállt és utána felvett a hátára és körülbelül fél perc alatt oda értünk hozzátok.Arról nem is beszélve hogy megmentett mert mikor leestem az ő kezébe estem.-mondta Any.
-Tuti nincs vele valami rendben de Harryvel sem honnan tudta hogy ott vagyok és amikor eltűntek akkor ..-itt elhallgattam. Eszembe jutott mikor a kórházban lenéztem 2 másodpercre és Harry már vissza is ért az innivalóval.
-Mi van ha...-kezdtem.
-Ha??-kérdezte Any.
-Ha Derek róluk beszélt. Ha vámpírok.
-Ugyan már vámpírok csak az Alkonyatban vannak.-mondta Any.
-Akkor ezeket mégis mivel magyarázod Any??
-Nem tudom de ez elég abszurd feltételezés.-mondta- És ha ők vámpírok akkor mi Derek.??
-Hát ez az amit nem tudunk.-mondtam.
-Mi lenne ha megkérdeznéd tőle??-kérdezte Any.
-Ó persze rögtön Szia Derek te egész pontosan milyen lény vagy ha az egyik barátom vámpír, és tegnap az éjszaka közepén láttuk, amit az erdőben egy házban éppen szónoklatot tartottál vámpírokról.-mondtam maj Any felé fordítottam a fejem.
-Igen lehet hogy nem őt kellene megkérdeznünk.-mondta Any.
-Szerintem sem jó ötlet.De akkor kit kérdezzünk meg?-tettem fel a kérdést hangosan.
-Jane!-mondtuk ki egyszerre.
-Oké menjünk ki reggelizni és hívjuk fel oké?-mondta Any.
-Jó.
Ki mentünk az étkezőbe. Derek éppen reggelizett.
-Jó reggelt lányok.-mondta szokott mély hangján.-Jól aludtatok.
-Igen persze csodásan.-mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
Leültünk megettük a müzlinket majd vissza siettünk a szobámba.
-Oké hívd Jane-t.-mondtam
-Nem veszi fel.-mondta idegesen Any.
-Nem baj próbáld még egyszer.-mondtam.
-Oké.-szól Any.
-Ajajj már ki sem csöng.
-Kikapcsolta volna magát? -kérdeztem
-Akkor át megyünk hozzájuk.-mondtam.
Felöltöztünk , rendbe szedtük magunkat és elindultunk Jane-hez.
*Kopp-kopp*
-Jó napot Mrs.Mason. Jane-t keressük.-mondtam.
-Uhm..Sziasztok Jane veletek van nem? Csak mert azt mondta veletek találkozik.
-Hát mi erről nem tudtunk.-mondta Any.
-Ez érdekes ez nem vall Jane-re.-mondta.
-Mindegy majd megkeressük.-mondtam-Viszlát.
-Hát ez érdekes.-szólt Any.- És ha az erdőben van?
-Hát lehetséges.-mondtam.
Azzal elindultunk a park felé. Át mentünk a parkon arra amerre az este de Jane-t nem láttuk.
-Jane?-kiabáltuk-Itt vagy ?-de nem jött válasz.
Egyszer csak azt vettük észre hogy Jane közeledik felénk.

6.Fejezet

A szívem csak kalapált.Nagyon féltem. Ha ez most Derek akkor nekem teljesen biztos hogy végem.
Az a valaki húzott hátra fele egy pár lépést majd elengedett. Háttal voltam neki. Nem akartam megfordulni.
De végül vettem egy mély levegőt és megfordultam....
Nagyon meglepődtem. A személy aki előttem volt nem Derek volt hanem Harry.
Csak néztem rá mert megszólalni nem tudtam. Ám ekkor Harry először megfogta a kezem majd közelebb húzott és átölelt. Ő sem szólt semmit. Én még mindig egész testemmel remegtem. De valahogy azt éreztem hogy a karjában megnyugszom. Felnéztem Harryre ő pedig egy puszit nyomott a fejem búbjára.
-Köszönöm.-suttogtam halkan.
Harry pedig csak mosolygott. Ekkor jutott eszembe Any....

                                                     

                                                                    *Any szemszöge*

Össze szorítottam a szemem és mikor kinyitottam  meglepetésemre valakinek az ölében találtam magam.
Ő csak mosolygott és letett a saját lábamra.
-A nevem Liam.-mondta és még mindig mosolygott. Az állandó mosolygásától kezdtem zavarba jönni.
-Any vagyok.-mondtam és én is elvigyorodtam.
-Szép név. Na és Any mit kerestél egész pontosan késő este az erdőben.-kérdezte és felvonta az egyik szemöldökét.
-Igazából..Uram isten Ellie!-kiáltottam- A barátnőm . Kb. ugyanolyan magas mint én sötét barna hajú. Meg kell találnom.-mondtam idegesen.
-Nyugodj meg Any megtaláljuk.-mondta kedvesen.
Elindultunk fel azon a dombon amin én sikeresen legurultam. Most is majdnem hátra estem de Liam szerencsére elkapott az utolsó percben. Nem láttam valami sokat nagyon sötét volt. De azt még a sötétben is felfogtam hogy Liam egész végig engem bámult. Kicsit zavarba voltam. Ekkor megpillantottam egy sötét alakot. A szívem a torkomban dobogott és csak remélni mertem hogy az ott nem Derek.

Elindultunk lassan közelebb a távolról még csak pontnak tűnő valamihez de ekkor Liam megállt.
-Kapaszkodj fel a hátamra most rögtön.-mondta utasítólag.
Én engedelmeskedtem és hátra néztem ekkor láttam hogy az a valaki a távolban Derek.
Liam elkezdett futni a hátán velem és meg sem állt a park bejáratáig.
A park bejáratnál ott állt Ellie és egy srác aki valószínűleg az a bizonyos Harry volt.


                                                              *Ellie szemszöge*

-Any!-kiáltottam  fel
-Jaj Ellie láttam Dereket.-mondta Any ijedten.
- És hogy jutottatok ki ? Mi titeket kerestünk végig.-mondtam
-Mi is és ekkor láttuk Dereket.
-Derek? Derek Collins?-kérdezte meglepetten Liam.
-Igen Derek a bátyám.-mondtam
-Mi neked Derek a bátyád??-kérdezte emelt hangon Harry.
- Az isten szerelmére mit hüledeztek annyira azon hogy ő a bátyám.-kérdeztem kiakadva.
-Ma van a gyűlésetek igaz?-kérdezte szemrehányóan Harry.
-Nem tudom miről beszélsz csak követtük Dereket mert gyanúsan viselkedett  de miért valami nincs rendben vele?-kérdeztem - Ja és ha már itt tartunk ti mit kerestetek az erdőben??
-Mi csak sétálgattunk.-mondta Liam.
-Pff..Na persze.-mondta gúnyosan Any.
-Ellie akkor te nem is tudsz semmit??-kérdezte Harry.
-Mégis miről?-kérdeztem vissza hisztis hanglejtéssel.
-Majd Ő elmondja.-mondta Harry és ekkor Liam és ő eltüntek.
Nem hittünk a szemünknek és csak bambultunk bután.
-Ellie még Derek előtt haza kellene érnünk.-mondta Any.
De nekem ez már túl sok volt . Össze zavarodtam folytak a könnyeim . Gyors léptekkel indultunk haza.
Szerencsére be tudtunk menni a szobámba és még Derek sem volt otthon. Nagyon fáradtak voltunk ezért úgy döntöttünk reggel tiszta fejjel mindent megbeszélünk.

5.Fejezet

  Nem volt kint hideg de azért a pulcsit elviseltük magunkon. Bezártam az ajtót és Any után indultam 
  -Látod őket ?-kérdeztem kíváncsian.  
     -Igen most fordultak le jobbra szerintem a park felé tartanak.-mondta Any.
-Akkor utánuk.-mondtam lelkesen.
Elindultunk végig az utcán.Mivel a park felé indultak egyértelmű lett számunkra hogy nem Jane háza az uticél.
Elérkeztünk a parkhoz. A bejáratnál álltak így Any-vel elbújtunk egy autó mögött. Beszédet hallottunk így óvatosan kinéztem az autó mögül.Ekkor láttam hogy egy csomó srác állt ott Dereknél és Jane-nél mind idősebbek voltak. 3 éve lakom a bátyámmal Jane-el meg ezer éve ismerjük egymást és nekem sosem mutatta be a barátait.
-Na mit látsz?-kérdezte kíváncsian Any.
-Hát ott állnak a park bejáratánál és ott van velük egy csomó ismeretlen.-mondtam-Most indultak el. Bemennek a parkba.-mondtam.
-De hát így hogy kövessük őket?-kérdezte Any.
-Hát most nem maradunk le.

Ki jöttünk a kocsi mögül még éppen láttam Dereket. Egyre beljebb mentek a parkban arra a részre ahol már erdő volt.

Any-vel szorosan egymás mellett mentünk. Egyre sötétebb volt már alig láttuk őket.Mikor véletlenül ráléptem egy faágra.Derek egyből megfordult.Én gyorsan beugrottam egy nagy fa mögé Any pedig egy nem messze lévő fa mögé bújt el. Derek elindult a hang irányába.Meglepődtem milyen jól tájékozódott annak ellenére hogy elég sötét volt. Elindult afelé a fa felé ami mögött Any volt de ekkor Valaki szólt neki.
-Gyere már Derek.Biztos csak egy mókus volt.-mondta valami ismeretlen.
Szerencsére Derek elindult vissza felé és lassan hallottuk hogy távolodnak.
-Any??-kérdeztem
-Itt vagyok. Hát ez nem sokon múlt.-mondta zihálva Any.
-Hát nem. De muszáj követni őket.-mondtam
Így elindultunk tovább. De ezúttal nagyon figyeltünk nehogy zajt csapjunk.
Megálltak egy erdei faház szerű építménynél. Derek mondott valami értelmetlen szavakat és bementek..
Lassan közelebb lopóztunk a ház ablakához láttuk hogy benn ültek és Derek szónoklatot tartott.
-A vámpírok kezdenek elszemtelenedni.Túl sokat akarnak.Én a részemről nem akarok akkora vérengzést mint ami 18 éve volt.-mondta Derek.
Én ledöbbentem és ahogy láttam Any is. A vámpír szó egy kicsit lefagyasztott.
-Csak az a baj-folytatta Derek-hogy már túl jól elvegyülnek az emberek között.
Ekkor a tekintetem Jane-ével találkozott.Észre vett. De nem szólt semmit Dereknek.De ő sajnos észre vette hogy Jane csak kifelé bámul.
-Ki van ott?-kérdezte emelt hangon Derek.
-Senki csak el bambultam.-mondta Jane.
-Na persze maradjatok ki megyek körül nézni.
De ekkor mi már futottunk.
-Ellie te értettél ebből valamit?? És most mi van a bátyád minket üldöz vagy mi ?- kérdezte Any.
-Nem tudom én egyszerűen semmit sem értek te látod?-kérdeztem
-Igen ott valaki jön.-mondta Any ijedt hangon.
Még gyorsabban kezdtünk futni.
-Szerintem eltévedtünk Any.-mondtam idegesen és zihálva.
-És most merre??-kérdezte nem tudom.
Ekkor észre vettünk egy vastag törzsű fát és oda rohantunk hogy bebújjunk mögé. Folyton hátrafele néztem de ahogy Derek kiabálását halottam másik irányba indult. Kijöttünk a fa mögül és lassan elindultunk lefele a dombos gyökeres talajon. Ám ekkor észre vettem hogy Derek nincs is tőlünk annyira messze így újra gyorsabban kezdtünk menni  de ekkor Any megbotlott egy gyökérben és legurult a domb másik oldalára  egy szinttel lejebb. Én elindultam a másik oldalra hogy megnézzem mi történt vele de valaki megfogta a karom,magához rántott és befogta a számat...

4.Fejezet

                                           *Ellie szemszöge*

Reggel egész jó hangulatban ébredtem fel. A lábam már nem fájt annyira mint előző nap és a napos időnek hála a kedvem is jó volt. Ja és még valami az éjjel Harry-ről álmodtam. Már nem is emlékszem a lényegére de újfent megmentette az életemet.Dudolászva eligazítottam az ágyam és össze rendeztem magam. Majd ki mentem az étkezőbe. Derek már a konyhában volt.
-Jó reggelt!.-köszöntem vidáman.
-Jó reggelt mitől van ilyen jó kedved ?-kérdezte egyik szemöldökét felhúzva a vidámságom láttán.
-Csak várom az esti találkozót a..-itt félbeszakított.-Milyen találkozót?? Ha ma estéről van szó nem mehetsz sehova.-mondta szigorúan.
-Mi? Miért?-kérdeztem hebegve-habogva. Egyből elszállt a jó kedvem.
-Azért mert azt mondtam hogy nem és nem nyitok vitát.-mondta
Én csak morogtam egyet fogtam egy tányért rá pakoltam a pirítós,egy pohár narancs levet és elindultam a szobámba és bevágtam magam után az ajtót.

                                          *Derek szemszöge*

Őszinténszólva meglepett Ellie reakciója. De a kamaszok már csak ilyenek. Nem engedhettem el ma este mert túl veszélyes lenne a számára. Különben is este nekem is dolgom van. De hogy érezze nem hagyom el úgy döntöttem beszélek vele.
*Kop-kop*
-Ellie?-kérdeztem .
-Hagyj békén.mondta dühös hangon.
-Csak arra gondoltam ha szeretnéd áthívhatod a barátnőidet hogy itt aludjanak.-mondtam egyhangúan.-Nem leszek itthon és gondolom te sem akarsz egyedül lenni.
-Hát most már hogy így tönkre tetted az esti programomat..-szól ki Ellie bosszúsan .
-Oké.Most viszont van még egy pár elintézni valóm.Majd jövök. Szia
-Helló.

                                          *Ellie szemszöge*

Iszonyatosan dühös vagyok Derekre mi az hogy nem enged el??? Nem vagyok már kisbaba hogy itt eljátsza a védelmező bátyuska szerepét. És most hogy fogom ezt az egészet tudatni Harry-vel??
Az lesz a legjobb ha elmegyünk fagyizni egyet  a csajokkal. Felhívom Jane-t.
-Haló.
-Szia Jane
-Várj itt van Any is
-Oké csak azt akartam kérdezni tőletek hogy nincs kedvetek eljönni egyet fagyizni?
-De ez tök jó ötlet.-mondta lelkendezve Any.
-Oké akkor délben a parkban?
-Oké.-mondták kórusban.
-Jó sziasztok
-Sziasztok.

*Délben*

Ott voltam a parkban. Szokás szerint én voltam ott először. De nem sokára ott voltak a lányok is.
-Sziasztok.-köszöntem mosolyogva.
-Szia Ellie.
-Mi a baj a telefonba elég zaklatottnak tűnt a hangod.-mondta Jane.
-Hát történt egy pár dolog azóta hogy nem beszéltünk....-elmeséltem nekik mindent töviről hegyire azt hogy hogyan mentett meg az autó elől és hogy elhívott valahova és hogy ezt a bátyám tönkre tette a hülyeségével.
-Ó kár érte.És biztos nincs meg a száma?-kérdezte Any.
-Nem sajnos nincs. De ez most mind nem lenne ha a bátyám nem most akarna családosat játszani.-mondtam sértődött hangon.
-Mond Ellie te arra még nem gondoltál hogy esetleg,véletlenül oka van rá  hmm..???-kérdezte emelt hangon Jane.
Annyira meglepődtem a felszólalásán hogy csak meretten néztem rá.
-Mármint gondolom biztos oka van vagy mit tudom én.-mondta
-Na mind egy azt szeretném kérdezni hogy nincs kedvetek nálam aludni ma este?-kérdeztem
-Nekem jó.-mondta Any.
-Jane?
-Én ma nem érek rá családi okok miatt.-mondta kissé furán Jane.
-Kár
Ezután megettük a fagyikat és elindultunk Any-hez hogy össze szedje a cuccait. Majd hozzánk indultunk . Beléptünk a lakásba.   Derek épp menni készült.
-Én most megyek Ellie.-mondta Derek.
-Igen nekem is mennem kell.-kontrázott rá Jane.
-Jó akkor elviszlek haza.-mondta Derek
-Jó köszönöm.
Any és én csak bambán néztünk egymásra .
-Oké akkor majd találkozunk Jane. Szia.-mondtam.
-Sziasztok.
És ki mentek. Nagyon gyanúsan viselkedett egésznap Jane és Derek is most meg pont együtt léptek le.
-Ez elég fura volt nem Ellie?-kérdezte Any.
-Szerintem is ...-Azzal oda álltunk az ablak elé és néztük őket. Mégcsak nem is kocsival mentek hanem gyalog és Jane folyton hátrafele nézett. Hátra néztem az órára nyolc óra volt.
-Jane valamit titkol előlünk.-mondtam kissé bosszúsan.-Arra gondolsz amire én Any?-kérdeztem pimasz mosollyal az arcomon.
-Szerintem igen.-mondta vigyorogva.
És már vettük is a puloverünket és elindultunk Jane és Derek után....

3.Fejezet

                                                     *Harry szemszöge*

-Na haza estél??- kérdezte Louis tág szemeket meresztett rám.
-Igen amint látod de remélem nem vársz beszámolót.-mondtam kissé flegmán.
-Természetesen nem Harry. Csak egyet mondj meg...:Ki a lány???-kérdezte vigyorogva.
-Senki.
-Óóó hát persze azért vagy ilyen idegbeteg. -erre csak morogtam egyet de Louis folytatta.-Ismerlek már egy ideje ahoz hogy tudjam valami történt. De ahogy látom ez most nem olyan mint amilyen" kapcsolataid" eddig voltak.
-Nem mert ez egy  semmilyen kapcsolat...Legalábbis az lenne a legjobb ha semmilyen lenne....Megmentettem az életét kétszer is.
-De hát hogyan figyelted vagy valami ilyesmi?? - kérdezte Louis kicsit kíváncsian.
-Nem..nem is tudom mit kerestem ott amikor láttam hogy bajban van...és megmentettem.
De aztán már tényleg figyeltem. És nem Louis nem hiszem hogy rajta van a jel.
-És mi van ha ő az ....Tudod hogy ezt nem te döntöd el. Lásd engem és El-t.
-De én nem akarom őt átváltoztatni Louis!-mondtam kissé emelt  hangon.
-Ez akkor sem a te döntésed ha rajta lesz megkell tenned.
-Nem , mert nem találkozom vele többet.-ezt nehéz volt ki mondanom mert természetesen szerettem volna vele találkozni de félek hogy rákerül a jel.
-Hol vannak a többiek?-kérdeztem
-Niall és Zayn elmentek vadászni Liam fent van Eleanorral.
-Oké holnap este Liam és én megyünk vadászni úgyhogy ma mehetsz ha akarsz.-mondtam
-Rendben már elég kajás vagyok szerintem lelépünk El-el.
-Oké.-mondtam és elindultam fel Liam-hez. Louis jobban ismer engem mint gondoltam. Vissza néztem és az ablakból láttam ahogy eltüntek az erdőben.
-Liam!-szóltam
-Na mizu Harry??-kérdzte jó kedvűen.
-Holnap este jössz velem vadászni??
-Ja jó lenne már tök régen voltunk .-mondta
Én erre elvigyorodtam. És fel mentem a szobámba és elkezdtem gondolkodni.
- Mi lehet most Ellie-vel??
Vajon sejti hogy nincs minden rendben velem?? És a legfontosabb mit fog szólni holnap ha nem megyek érte.. Még a számát sem kértem el de talán jobb is.
Nem bírtam tovább úgy döntöttem megnézem mi van vele. Ki ugrottam az ablakon és meg sem álltam a házuk elötti fáig. Ott felmásztam pont be láttam az ablakán. Láttam hogy épp aludni készül. Felmásztam az ablakba és csak néztem ahogy próbál elaludni. Sokáig forgolódott de nagy nehezen elaludt .Be mentem a szobájába, leültem az ágya szélére és csak néztem ahogy szuszog. Nézhettem vagy egy órát mikor felálltam és elakartam indulni.
-Harry.-mondta Ellie
Nagyon megijedtem azt hittem ébren van megfordultam de láttam hogy csak álmodik.Rólam. Nagyon nehéz volt ott hagynom szívem szerint maradtam volna de nem akartam még nagyobb bajba sodorni.Haza indultam de csak rá tudtam gondolni és arra hogy tartsam magam tőle távol. Ez nehezebb lesz,mint gondoltam.
Mire hazaértem Zayn és Niall haza értek.
-Niall annyit evett mint még soha .-vihogott Zayn
Én megpróbáltam észre vétlenül fel menni a szobámba nem volt nagy kedvem beszélgetni senkivel.
Szerencsére sikerült felmennem. Még felhallatszott ahogy beszélgetnek de én úgy elmélyedtem a gondolataimba, hogy ha akartak volna se tudtak volna kizökkenteni.
Kopogtak.
-Nem vagyok itt.-mondtam kissé ingerült hangon.
-Lou vagyok . Bemehetek?-kérdezte Louis.
-Nekem mindegy.
Bejött és leült a fotelbe.Én csak meredten bámultam ki az ablakon.
-Tudom hogy nála voltál.-mondta Louis.-Nézd Harry te is tudod hogy ez azt jelenti hogy rajta lesz a jel.
-Tudom de akkor sem találkozok vele többet. Csak így tudom megakadályozni.
Néhány perc csend lett és láttam hogy Louis felállt a székből.
-Bárhogy is lesz tudod hogy egy család vagyunk és mindenben támogatjuk egymást.-mondta,és kiment.
-És mi van ha már tényleg rajta van a jel.-gondolkoztam hangosan.Ha egy halandó ember és egy vámpír között kialakul egy fajta vonzalom akkor az az ember az adott vámpírhoz tartozik. És a vámpírnak kötelessége átváltoztatni.
-Ááá ez merő bonyodalom. Azt sem tudja , hogy vámpír vagyok vagy igen??.- Louis már rég kiment. Én meg itt beszélek magamban.Én sem vagyok normális az már biztos...

2.Fejezet

Ott voltam a kezében. Teljesen eltünt minden . Én csak a zöld szempárt figyeltem. Az arca tökéletes volt de valamiért gyűlöletet tükrözött.A gondolat menetemből ajtó csapódás hangja szakított ki. Ekkor vettem észre hogy az autójában ülök. Ő már ott ült mellettem és mélyen a szemembe nézett.
-K-köszönöm .-nyögtem ki bután. Ő pedig csak gúnyosan nevetett.
-Komolyan olyan sügér vagy hogy nem vetted észre hogy jön az a kocsi?!?!?-kérdezte szemrehányóan.
Ekkor jutott eszembe mi is történt az imént. És csak most jutott el a tudatomig milyen csúnyán beszél velem.
-Nekem volt elsöbbségem -szóltam vissza bosszúsan. -Egyébként meg ki vagy te hogy itt ki oktass talán az apám???
-pfff...Inkább hálás lehetnél hogy meg mentettelek -közben beindította a kocsit.
-Ki mondta hogy nem vagyok hálás??? Egyébként hova megyünk??-kérdeztem.
-A kórházba a lábad miatt.Hogy hívnak??-kérdezte egész tűrhető hangon.
-Ellie Collins.Téged?
-Harold.
Pár perc csend következett de végül megszólalt.
-Te jobban vonzod a bajt , mint a mágnes.-itt elvigyorodott
-Nem csak mostanában -mondtam
Piros lámpát kaptunk. Láttam hogy felém fordítja a fejét és elkezd végig mérni.Majd a nyakamat fürkészte.
-Mond te meg mit bámulsz???.-kérdeztem kissé emelt hangon
De ő csak vigyorgott. Megérkeztünk a kórházhoz. Az autóból most is kiemelt és vitt be a kórházba.Mondanom sem kell hogy mindenki minket bámult. Odamentünk a recepcióhoz és megkérdeztük merre van a röntgen. El is igazítottak minket. Leültetett egy székre és megállt elöttem.
-A biciklid sajnos tönkre ment.-mondta és komoly arcot vágott.
-Szuper.-mondtam fintorogva.
-Egyébként hány éves vagy Ellie?
-18 te?
-19
-Kérsz inni??-kérdezte és megejtett egy mosolyt.
-igen köszi az jó lenne.
Elment az automatához de közben engem szólítottak. Feltápászkodtam a székről és éreztem hogy egy kéz átkarol és felemel . Így vitt be a röntgen terembe. Az ápolónő csak mosolygott mikor meglátott minket.
-Szervusztok kedveskéim.
-Jó napot!
-Nos Ellie nézzük a bokádat.-mondta kedvesen
Elkezdte mozgatni óvatosan a bokámat én pedig halkan tűrtem . Nagyon fájt.
-Egyébként nagyon szerencsés vagy hogy ilyen barátod van.-suttogta.
Hátra néztem Harry-re és láttam hogy mosolyog. Ezek szerint mégsem volt annyira halk az ápolónő.
-Szerencsére nincs törés csak zúzódás.-mondta mosolyogva-Pár hét és jobb lesz.
-Köszönöm .-mondtam .
-Viszlát
Harry kivitt a teremből és újra leültetett a székre.
-Akkor hozok inni rendben??-kérdezte
-Aha köszi.-és rá mosolyogtam
Lenéztem a feldagadt lábamra és mire felnéztem Harry ott állt kezében az üditővel.
-Hogy jöttél vissza ilyen gyorsan??-kérdeztem megdöbbenve.
-Siettem-mondta egyhangúan
Megittam az innivalót és már újra a karjaiban találtam magam. Elindultunk haza.
-Lenne kedved eljönni velem valahova??-kérdezte és csillógó szemeit az enyémbe nyomta-
-Csak ha nem szemétkedsz .-vigyorogtam vissza és beleboxszoltam a vállába persze nem erősen.
Válaszul csak nevetett.
Haza érkeztünk a házunkhoz be akart vinni de láttam hogy Derek itthon van így inkább kimásztam egyedül
-Akkor holnap szia Ellie.
-szia
Elindultam be a kapun de ekkor Derek elém állt és nem vágott valami kedves fejet....
-Hol voltál és mi történt a lábaddal??-kérdezte dühöngve.
-Neked is szia Derek .-vágtam oda sértődötten.-Egyébként éppen a munkából jöttem haza amikor egy autó majdnem elütött...-ezt hazudtam mert valójában egészen pontosan én sem tudtam mi történt és hogyan menekültem meg.-És a kórházban voltam egy ismerősöm vitt be.
-És nekem mért nem szóltál??-kérdezte de mostmár nem olyan ingerülten.
-Mert tudtam hogy jelenetet rendeznél.-szóltam vissza. Erre csak hümmögött egyet és besegített a házba.
-Azért örülök hogy nincs semmi bajod.-mondta.
-Én is.- és elsántikáltam a szobámig.
Hát igen ő lenne az én bátyám. Nem túl barátságos de tudom hogy engem nagyon szeret.
Leültem az ágyamra és elkezdtem végig gondolni mi is történt ma. Balesetem volt eddig oké de hogy kerültem Harry kezébe? Hogy lökött el a kocsi elöl vagy egyáltalán mi történt?? Annyira sokkolt ez az egész hogy ezt a kérdést fel sem tettem neki. Mindegy majd holnap. A gondolat menetemből a kopogás szakított ki.
-Kész a vacsora.-ez a bátyám volt. Ki sántikáltam az étkezőbe és neki láttunk a finom vacsorának.

1.Fejezet

    Már kezdtem elálmosodni. Csak néztem ahogy mindenki táncol. Abszolút nem volt már party hangulatom.
-Jane , Any én azt hiszem haza megyek. Nem baj?
- Nem dehogyis de ne kísérjünk el Ellie??-kérdezték aggódva.
-Nem nem lesz semmi baj.-mondtam , majd intettem nekik és elindultam a szórakozóhely kijárata felé.
Kiléptem az utcára, vettem egy levegőt és elindultam haza fele. Nem volt túl sok ember az utcán sőt egész kihalt volt. Mentem a járdán egyszer csak észre vettem , hogy részeg állatok egy csoportja ott ül és fetreng a park bejáratánál. Át akartam menni a másik oldalra de azzal túlságosan magamra hívtam volna a figyelmüket.
Ezért úgy tettem mintha nem is látnám őket és megszaporáztam a lépteimet.
-Hé kislány !! Nem jössz velünk iszogatni egyet???-kérdezte az egyik fenn hangon
én csak úgy tettem mintha nem hallanám ám ekkor az egyik megragadta a kezem és hátra rántott.
Én elkezdtem sikítani ahogy csak tudtam de senki nem volt ott. Próbáltam kimászni a pasas fogásából de nem tudtam össze vissza rúgdalóztam mikor végre eltaláltam egy érzékeny területen és elkezdtem futni de ő ekkor levágott a földre. Teljesen kilátástalannak tűnt a helyzetem nagyon bevertem a fejem alig láttam a hapsi elkezdett közeledni felém ekkor a semmiből előtűnt egy srác. Háttal volt nekem és nem tudom mit mondott azoknak de elinaltak. Majd odalépett hozzám , felvett , mint ahogy a vőlegény felveszi a menyasszonyt  és  még láttam az arcát de ezután lehúzták a rolót.
.........
Mikor kinyitottam a szemem a szobámban voltam az ágyamon. Körbe néztem a fejem még mindig fájt. Láttam a ruha még mindig rajtam tehát nem csak álmodtam.
-Hogy kerültem haza???:..-tettem fel a kérdést természetesen csak magamnak , mert rajtam kívül senki nem volt ott.
Rá pillantottam az órámra és hajnali 4 óra volt. Csak ültem az ágyon és próbáltam vissza emlékezni mi is történt valójában. Az meg volt hogy kijöttem a szórakozóhelyről aztán elindultam és találkoztam azokkal az állatokkal. De mi történt aztán...?? Egyre jobban elkezdtem gondolkodni és eszembe jutott, hogy elvágódtam.
És azután valaki odajött. Mikor ez eszembe jutott az ablak hirtelen becsapódott. Összerezzentem. Oda mentem az ablakhoz de természetesen nem volt ott semmi. Valaki megmentett de vajon ki volt az ???
Elindultam a fürdőszobába lezuhanyoztam , belebújtam a pizsamámba és elindultam , hogy lefekszem.
Természetesen nem tudtam elaludni csak forgolódtam csak azon járt az eszem , hogy ki volt az a fiú és hogy látom-e még valaha....
Másnap illetve aznap körül belül délbe ébredtem fel, és még mindig a srácon járt az eszem.
Szerencsére vasárnap volt és jövő héten az utolsó hét kezdődik a nyári szünet előtt.
Úgy döntöttem elmegyek kutyát sétálltatni Jane-el és Any-vel . Meg is beszéltük , hogy találkozunk a parkban.Elmeséltem nekik a tegnap történteket.
-Úr Isten ! Ez borzalmas jól vagy? -kérdezte aggodalmasan Any.
-Persze most már igen...Hála annak aki megmentett....
-Na és ki volt az ? -kérdezte Jane.-
-Sajnos nem tudom....És azt se , hogy hogyan kerültem haza....
Még sétáltunk egy kicsit játszottunk a kutyámmal. Egész 5-ig ott voltunk, aztán haza indultunk.
Vacsora után korán elmentem lefürdeni és korán lefeküdtem , mert jövő héten kezdődik az utolsó hét a suliból. Aztán végre nyár.
Az utolsó hét olyan hamar elment. Meg volt a tanév záró is. Megkaptam a nyári munkám is egy lemez boltban fogok dolgozni. Holnap lesz az első napom nagyon izgulok egész nyáron hetente 2-szer kell bejárnom így marad időm a lányokkal találkozni,strandolni stb.
*Másnap*

Reggel 7-kor keltem. Elvileg 8-ra kellett volna ott lennem úgyhogy nyugodtan összeszedtem magam és felültem a biciklimre.Kényelmesen oda értem. Szóltam a főnöknek hogy ott vagyok és átvettem a munkaruhámat.
-Nem késtél el ez tetszik -mondta mosolyogva.-
-Igyekeztem
-Remek ott az első doboz pakold ki szépen aztán szólj ha kész vagy
-Igen is főnök
Neki álltam kipakolni a dobozokat. Vagy egy tucat doboz volt tele mindenféle lemezzel. Felraktam mindent szépen a megfelelő polcra . Ezután a kasszába kellett beállnom. Eddig minden simán ment a főnök elégedetten mosolygott. 3-kor levettem a munkaruhát és össze pakoltam. Elköszöntem mindenkitől és elindultam ki a biciklimhez. Levettem a lakatot és felültem közben zenét hallgattam. Körül belül 3 utcával voltam odébb a házunktól mikor egy útkereszteződésben egy autó nem adott nekem elsöbbséget, hajtott. Úgy éreztem elfog ütni egyszer csak szúró fájdalmat éreztem a lábamban és csak azt láttam valakinek a kezében vagyok.Nem sok mindent fogtam fel ebből a 2 másodpercből amialatt ennyi minden történt,de egy valamit tudtam az a valaki aki a kezében tartott az a srác volt aki megmentett a múltkor.