Csak egy helyben álltunk és vártuk , hogy Jane odaérjen.
-Mért nem vetted fel a telefont??-kérdezte idegesen Any.
-Nem akartam.-mondta Jane.
-Azért nem gondolod hogy némi magyarázattal tartozol a tegnap történtek után hm..?-kérdeztem bosszúsan.
-Figyeljetek én tényleg el akartam mondani de nem lehet.-mondta Jane és lehajtotta a fejét.
-Márpedig addig nem hagyunk békén ameddig el nem mondod hogy mit bandázol Derekkel az erdő közepén.-mondtam szigorúan. Any helyeselve bólintott.
-Jó elmondom.-sóhajtott Jane.-De erről senkinek nem szólhattok legfőképp nem Dereknek.
-Oké.-mondta Any.
Ekkor Jane hátat fordított nekünk felgumizta a haját, levette a kardigánját . Majd a nyaka alatti részre mutatott.
-Ez meg mi? Egy tetkó?-kérdezte Any.
-Igen úgy is lehet mondani.-mondta vigyorogva Jane.-De inkább maradjunk a jelnél.
-Miféle jel?-kérdeztem.
-Hát mondjuk úgy nem teljesen vagyok ember..-mondta halkan Jane.
-Ezt meg hogy értsük?-kérdezte Any.-Akkor mi vagy?
-Démon.
-Mi van?-kérdeztem vissza a kelleténél kicsit hangosabban.-Ne szórakozz.
-Ez az igazság.-mondta lehajtott fejjel Jane.
-És a bátyám hogy kerül a képbe?-kérdeztem.
-Hát ő a klán feje. Szintén démon.
A szemem kitágult.Nem hittem a fülemnek.Éreztem hogy kezd könnyes lenni a szemem.
Ekkor a semmiből előtűnt Derek.És egy szempillantás alatt levágta Jane-t a földre.
-Derek!-ordítottunk egyszerre Any-vel.
-Engedd el!
-Megszegte a törvényt.-ordította.
Jane ott feküdt a földön. Nem támadott vissza. Ekkor egy sötét árny futott el előttem és a következő pillanatban egy fekete hajú vámpír tartotta Jane-t. Jane kilökte magát a vámpír kezéből és támadó állásba állt fel Derek mellé.
Ekkor a fekete hajú vámpír mögött feltünt 4 másik is . És mondanom sem kell hogy az egyik Harry volt.
Láttam amint támadó állásban állva egymással szemben áll a bátyám és a srác aki fontos nekem .
A bátyám démon. Harry pedig vámpír. Nekem ez túl sok volt .
-Hagyjátok abba most azonnal!-ordítottam.
-Derek senkiben nem csalódtam még ekkorát mért nem mondtad el ezt nekem??
-Ellie én..
-Ne Ellie-z itt nekem soha többet nem akarlak látni.És Harry most akkor ős ellenségek vagytok a bátyámmal?
-Nem ...vagyis de. De Ellie én..
-Hát ez fantasztikus. Francnak titkolózik előttem mindenki.-mondtam dühösen.
Fogtam magam és Any-vel elindultunk haza.
-Ellie várj.-szólt utánam Derek.
De én csak mentem iszonyatosan haragudtam Derekre is és Harry-re is. Néma csendben mentünk hazáig megbeszéltük Any-vel hogy majd beszélünk.
Otthon bementem a szobámba és csak sírtam..
Nagyon rossz éjszakám volt. Sokat forgolódtam egész éjjel járt az agyam. Össze voltam zavarodva.
Láttam hogy Any még alszik így úgy döntöttem ki ülök az erkélyre és megpróbálom végig gondolni mi is történt tegnap. Derek vámpírokról hadovált,Liam és Harry pedig azt állítják valami nincs rendben a bátyámmal. Nem értem de azt sem hogy tűnt el tegnap Harry és Liam a egyik percről a másikra.
A gondolkodásomból az erkély ajtó nyitódása szakított ki.
-Jó reggelt!-mondta együtt érzően Any.-Jól vagy?
-Jó reggelt. Hát azt nem mondanám. Nem értem a tegnap történteket.
-Azt én sem Ellie . Tudod Liamben is van valami furcsa.-mondta elgondolkozva Any.
-Mi csoda? -kérdeztem kíváncsian.
-Hát tegnap én nem tudtam olyan távolságból eldönteni hogy az az alak te vagy-e vagy pedig Derek de Liam tudta mert megállt és utána felvett a hátára és körülbelül fél perc alatt oda értünk hozzátok.Arról nem is beszélve hogy megmentett mert mikor leestem az ő kezébe estem.-mondta Any.
-Tuti nincs vele valami rendben de Harryvel sem honnan tudta hogy ott vagyok és amikor eltűntek akkor ..-itt elhallgattam. Eszembe jutott mikor a kórházban lenéztem 2 másodpercre és Harry már vissza is ért az innivalóval.
-Mi van ha...-kezdtem.
-Ha??-kérdezte Any.
-Ha Derek róluk beszélt. Ha vámpírok.
-Ugyan már vámpírok csak az Alkonyatban vannak.-mondta Any.
-Akkor ezeket mégis mivel magyarázod Any??
-Nem tudom de ez elég abszurd feltételezés.-mondta- És ha ők vámpírok akkor mi Derek.??
-Hát ez az amit nem tudunk.-mondtam.
-Mi lenne ha megkérdeznéd tőle??-kérdezte Any.
-Ó persze rögtön Szia Derek te egész pontosan milyen lény vagy ha az egyik barátom vámpír, és tegnap az éjszaka közepén láttuk, amit az erdőben egy házban éppen szónoklatot tartottál vámpírokról.-mondtam maj Any felé fordítottam a fejem.
-Igen lehet hogy nem őt kellene megkérdeznünk.-mondta Any.
-Szerintem sem jó ötlet.De akkor kit kérdezzünk meg?-tettem fel a kérdést hangosan.
-Jane!-mondtuk ki egyszerre.
-Oké menjünk ki reggelizni és hívjuk fel oké?-mondta Any.
-Jó.
Ki mentünk az étkezőbe. Derek éppen reggelizett.
-Jó reggelt lányok.-mondta szokott mély hangján.-Jól aludtatok.
-Igen persze csodásan.-mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
Leültünk megettük a müzlinket majd vissza siettünk a szobámba.
-Oké hívd Jane-t.-mondtam
-Nem veszi fel.-mondta idegesen Any.
-Nem baj próbáld még egyszer.-mondtam.
-Oké.-szól Any.
-Ajajj már ki sem csöng.
-Kikapcsolta volna magát? -kérdeztem
-Akkor át megyünk hozzájuk.-mondtam.
Felöltöztünk , rendbe szedtük magunkat és elindultunk Jane-hez.
*Kopp-kopp*
-Jó napot Mrs.Mason. Jane-t keressük.-mondtam.
-Uhm..Sziasztok Jane veletek van nem? Csak mert azt mondta veletek találkozik.
-Hát mi erről nem tudtunk.-mondta Any.
-Ez érdekes ez nem vall Jane-re.-mondta.
-Mindegy majd megkeressük.-mondtam-Viszlát.
-Hát ez érdekes.-szólt Any.- És ha az erdőben van?
-Hát lehetséges.-mondtam.
Azzal elindultunk a park felé. Át mentünk a parkon arra amerre az este de Jane-t nem láttuk.
-Jane?-kiabáltuk-Itt vagy ?-de nem jött válasz.
Egyszer csak azt vettük észre hogy Jane közeledik felénk.
A szívem csak kalapált.Nagyon féltem. Ha ez most Derek akkor nekem teljesen biztos hogy végem.
Az a valaki húzott hátra fele egy pár lépést majd elengedett. Háttal voltam neki. Nem akartam megfordulni.
De végül vettem egy mély levegőt és megfordultam....
Nagyon meglepődtem. A személy aki előttem volt nem Derek volt hanem Harry.
Csak néztem rá mert megszólalni nem tudtam. Ám ekkor Harry először megfogta a kezem majd közelebb húzott és átölelt. Ő sem szólt semmit. Én még mindig egész testemmel remegtem. De valahogy azt éreztem hogy a karjában megnyugszom. Felnéztem Harryre ő pedig egy puszit nyomott a fejem búbjára.
-Köszönöm.-suttogtam halkan.
Harry pedig csak mosolygott. Ekkor jutott eszembe Any....
*Any szemszöge*
Össze szorítottam a szemem és mikor kinyitottam meglepetésemre valakinek az ölében találtam magam.
Ő csak mosolygott és letett a saját lábamra.
-A nevem Liam.-mondta és még mindig mosolygott. Az állandó mosolygásától kezdtem zavarba jönni.
-Any vagyok.-mondtam és én is elvigyorodtam.
-Szép név. Na és Any mit kerestél egész pontosan késő este az erdőben.-kérdezte és felvonta az egyik szemöldökét.
-Igazából..Uram isten Ellie!-kiáltottam- A barátnőm . Kb. ugyanolyan magas mint én sötét barna hajú. Meg kell találnom.-mondtam idegesen.
-Nyugodj meg Any megtaláljuk.-mondta kedvesen.
Elindultunk fel azon a dombon amin én sikeresen legurultam. Most is majdnem hátra estem de Liam szerencsére elkapott az utolsó percben. Nem láttam valami sokat nagyon sötét volt. De azt még a sötétben is felfogtam hogy Liam egész végig engem bámult. Kicsit zavarba voltam. Ekkor megpillantottam egy sötét alakot. A szívem a torkomban dobogott és csak remélni mertem hogy az ott nem Derek.
Elindultunk lassan közelebb a távolról még csak pontnak tűnő valamihez de ekkor Liam megállt.
-Kapaszkodj fel a hátamra most rögtön.-mondta utasítólag.
Én engedelmeskedtem és hátra néztem ekkor láttam hogy az a valaki a távolban Derek.
Liam elkezdett futni a hátán velem és meg sem állt a park bejáratáig.
A park bejáratnál ott állt Ellie és egy srác aki valószínűleg az a bizonyos Harry volt.
*Ellie szemszöge*
-Any!-kiáltottam fel
-Jaj Ellie láttam Dereket.-mondta Any ijedten.
- És hogy jutottatok ki ? Mi titeket kerestünk végig.-mondtam
-Mi is és ekkor láttuk Dereket.
-Derek? Derek Collins?-kérdezte meglepetten Liam.
-Igen Derek a bátyám.-mondtam
-Mi neked Derek a bátyád??-kérdezte emelt hangon Harry.
- Az isten szerelmére mit hüledeztek annyira azon hogy ő a bátyám.-kérdeztem kiakadva.
-Ma van a gyűlésetek igaz?-kérdezte szemrehányóan Harry.
-Nem tudom miről beszélsz csak követtük Dereket mert gyanúsan viselkedett de miért valami nincs rendben vele?-kérdeztem - Ja és ha már itt tartunk ti mit kerestetek az erdőben??
-Mi csak sétálgattunk.-mondta Liam.
-Pff..Na persze.-mondta gúnyosan Any.
-Ellie akkor te nem is tudsz semmit??-kérdezte Harry.
-Mégis miről?-kérdeztem vissza hisztis hanglejtéssel.
-Majd Ő elmondja.-mondta Harry és ekkor Liam és ő eltüntek.
Nem hittünk a szemünknek és csak bambultunk bután.
-Ellie még Derek előtt haza kellene érnünk.-mondta Any.
De nekem ez már túl sok volt . Össze zavarodtam folytak a könnyeim . Gyors léptekkel indultunk haza.
Szerencsére be tudtunk menni a szobámba és még Derek sem volt otthon. Nagyon fáradtak voltunk ezért úgy döntöttünk reggel tiszta fejjel mindent megbeszélünk.
Nem volt kint hideg de azért a pulcsit elviseltük magunkon. Bezártam az ajtót és Any után indultam
-Látod őket ?-kérdeztem kíváncsian.
-Igen most fordultak le jobbra szerintem a park felé tartanak.-mondta Any.
-Akkor utánuk.-mondtam lelkesen.
Elindultunk végig az utcán.Mivel a park felé indultak egyértelmű lett számunkra hogy nem Jane háza az uticél.
Elérkeztünk a parkhoz. A bejáratnál álltak így Any-vel elbújtunk egy autó mögött. Beszédet hallottunk így óvatosan kinéztem az autó mögül.Ekkor láttam hogy egy csomó srác állt ott Dereknél és Jane-nél mind idősebbek voltak. 3 éve lakom a bátyámmal Jane-el meg ezer éve ismerjük egymást és nekem sosem mutatta be a barátait.
-Na mit látsz?-kérdezte kíváncsian Any.
-Hát ott állnak a park bejáratánál és ott van velük egy csomó ismeretlen.-mondtam-Most indultak el. Bemennek a parkba.-mondtam.
-De hát így hogy kövessük őket?-kérdezte Any.
-Hát most nem maradunk le.
Ki jöttünk a kocsi mögül még éppen láttam Dereket. Egyre beljebb mentek a parkban arra a részre ahol már erdő volt.
Any-vel szorosan egymás mellett mentünk. Egyre sötétebb volt már alig láttuk őket.Mikor véletlenül ráléptem egy faágra.Derek egyből megfordult.Én gyorsan beugrottam egy nagy fa mögé Any pedig egy nem messze lévő fa mögé bújt el. Derek elindult a hang irányába.Meglepődtem milyen jól tájékozódott annak ellenére hogy elég sötét volt. Elindult afelé a fa felé ami mögött Any volt de ekkor Valaki szólt neki.
-Gyere már Derek.Biztos csak egy mókus volt.-mondta valami ismeretlen.
Szerencsére Derek elindult vissza felé és lassan hallottuk hogy távolodnak.
-Any??-kérdeztem
-Itt vagyok. Hát ez nem sokon múlt.-mondta zihálva Any.
-Hát nem. De muszáj követni őket.-mondtam
Így elindultunk tovább. De ezúttal nagyon figyeltünk nehogy zajt csapjunk.
Megálltak egy erdei faház szerű építménynél. Derek mondott valami értelmetlen szavakat és bementek..
Lassan közelebb lopóztunk a ház ablakához láttuk hogy benn ültek és Derek szónoklatot tartott.
-A vámpírok kezdenek elszemtelenedni.Túl sokat akarnak.Én a részemről nem akarok akkora vérengzést mint ami 18 éve volt.-mondta Derek.
Én ledöbbentem és ahogy láttam Any is. A vámpír szó egy kicsit lefagyasztott.
-Csak az a baj-folytatta Derek-hogy már túl jól elvegyülnek az emberek között.
Ekkor a tekintetem Jane-ével találkozott.Észre vett. De nem szólt semmit Dereknek.De ő sajnos észre vette hogy Jane csak kifelé bámul.
-Ki van ott?-kérdezte emelt hangon Derek.
-Senki csak el bambultam.-mondta Jane.
-Na persze maradjatok ki megyek körül nézni.
De ekkor mi már futottunk.
-Ellie te értettél ebből valamit?? És most mi van a bátyád minket üldöz vagy mi ?- kérdezte Any.
-Nem tudom én egyszerűen semmit sem értek te látod?-kérdeztem
-Igen ott valaki jön.-mondta Any ijedt hangon.
Még gyorsabban kezdtünk futni.
-Szerintem eltévedtünk Any.-mondtam idegesen és zihálva.
-És most merre??-kérdezte nem tudom.
Ekkor észre vettünk egy vastag törzsű fát és oda rohantunk hogy bebújjunk mögé. Folyton hátrafele néztem de ahogy Derek kiabálását halottam másik irányba indult. Kijöttünk a fa mögül és lassan elindultunk lefele a dombos gyökeres talajon. Ám ekkor észre vettem hogy Derek nincs is tőlünk annyira messze így újra gyorsabban kezdtünk menni de ekkor Any megbotlott egy gyökérben és legurult a domb másik oldalára egy szinttel lejebb. Én elindultam a másik oldalra hogy megnézzem mi történt vele de valaki megfogta a karom,magához rántott és befogta a számat...
*Ellie szemszöge*
Reggel egész jó hangulatban ébredtem fel. A lábam már nem fájt annyira mint előző nap és a napos időnek hála a kedvem is jó volt. Ja és még valami az éjjel Harry-ről álmodtam. Már nem is emlékszem a lényegére de újfent megmentette az életemet.Dudolászva eligazítottam az ágyam és össze rendeztem magam. Majd ki mentem az étkezőbe. Derek már a konyhában volt.
-Jó reggelt!.-köszöntem vidáman.
-Jó reggelt mitől van ilyen jó kedved ?-kérdezte egyik szemöldökét felhúzva a vidámságom láttán.
-Csak várom az esti találkozót a..-itt félbeszakított.-Milyen találkozót?? Ha ma estéről van szó nem mehetsz sehova.-mondta szigorúan.
-Mi? Miért?-kérdeztem hebegve-habogva. Egyből elszállt a jó kedvem.
-Azért mert azt mondtam hogy nem és nem nyitok vitát.-mondta
Én csak morogtam egyet fogtam egy tányért rá pakoltam a pirítós,egy pohár narancs levet és elindultam a szobámba és bevágtam magam után az ajtót.
*Derek szemszöge*
Őszinténszólva meglepett Ellie reakciója. De a kamaszok már csak ilyenek. Nem engedhettem el ma este mert túl veszélyes lenne a számára. Különben is este nekem is dolgom van. De hogy érezze nem hagyom el úgy döntöttem beszélek vele.
*Kop-kop*
-Ellie?-kérdeztem .
-Hagyj békén.mondta dühös hangon.
-Csak arra gondoltam ha szeretnéd áthívhatod a barátnőidet hogy itt aludjanak.-mondtam egyhangúan.-Nem leszek itthon és gondolom te sem akarsz egyedül lenni.
-Hát most már hogy így tönkre tetted az esti programomat..-szól ki Ellie bosszúsan .
-Oké.Most viszont van még egy pár elintézni valóm.Majd jövök. Szia
-Helló.
*Ellie szemszöge*
Iszonyatosan dühös vagyok Derekre mi az hogy nem enged el??? Nem vagyok már kisbaba hogy itt eljátsza a védelmező bátyuska szerepét. És most hogy fogom ezt az egészet tudatni Harry-vel??
Az lesz a legjobb ha elmegyünk fagyizni egyet a csajokkal. Felhívom Jane-t.
-Haló.
-Szia Jane
-Várj itt van Any is
-Oké csak azt akartam kérdezni tőletek hogy nincs kedvetek eljönni egyet fagyizni?
-De ez tök jó ötlet.-mondta lelkendezve Any.
-Oké akkor délben a parkban?
-Oké.-mondták kórusban.
-Jó sziasztok
-Sziasztok.
*Délben*
Ott voltam a parkban. Szokás szerint én voltam ott először. De nem sokára ott voltak a lányok is.
-Sziasztok.-köszöntem mosolyogva.
-Szia Ellie.
-Mi a baj a telefonba elég zaklatottnak tűnt a hangod.-mondta Jane.
-Hát történt egy pár dolog azóta hogy nem beszéltünk....-elmeséltem nekik mindent töviről hegyire azt hogy hogyan mentett meg az autó elől és hogy elhívott valahova és hogy ezt a bátyám tönkre tette a hülyeségével.
-Ó kár érte.És biztos nincs meg a száma?-kérdezte Any.
-Nem sajnos nincs. De ez most mind nem lenne ha a bátyám nem most akarna családosat játszani.-mondtam sértődött hangon.
-Mond Ellie te arra még nem gondoltál hogy esetleg,véletlenül oka van rá hmm..???-kérdezte emelt hangon Jane.
Annyira meglepődtem a felszólalásán hogy csak meretten néztem rá.
-Mármint gondolom biztos oka van vagy mit tudom én.-mondta
-Na mind egy azt szeretném kérdezni hogy nincs kedvetek nálam aludni ma este?-kérdeztem
-Nekem jó.-mondta Any.
-Jane?
-Én ma nem érek rá családi okok miatt.-mondta kissé furán Jane.
-Kár
Ezután megettük a fagyikat és elindultunk Any-hez hogy össze szedje a cuccait. Majd hozzánk indultunk . Beléptünk a lakásba. Derek épp menni készült.
-Én most megyek Ellie.-mondta Derek.
-Igen nekem is mennem kell.-kontrázott rá Jane.
-Jó akkor elviszlek haza.-mondta Derek
-Jó köszönöm.
Any és én csak bambán néztünk egymásra .
-Oké akkor majd találkozunk Jane. Szia.-mondtam.
-Sziasztok.
És ki mentek. Nagyon gyanúsan viselkedett egésznap Jane és Derek is most meg pont együtt léptek le.
-Ez elég fura volt nem Ellie?-kérdezte Any.
-Szerintem is ...-Azzal oda álltunk az ablak elé és néztük őket. Mégcsak nem is kocsival mentek hanem gyalog és Jane folyton hátrafele nézett. Hátra néztem az órára nyolc óra volt.
-Jane valamit titkol előlünk.-mondtam kissé bosszúsan.-Arra gondolsz amire én Any?-kérdeztem pimasz mosollyal az arcomon.
-Szerintem igen.-mondta vigyorogva.
És már vettük is a puloverünket és elindultunk Jane és Derek után....
*Harry szemszöge*
-Na haza estél??- kérdezte Louis tág szemeket meresztett rám.
-Igen amint látod de remélem nem vársz beszámolót.-mondtam kissé flegmán.
-Természetesen nem Harry. Csak egyet mondj meg...:Ki a lány???-kérdezte vigyorogva.
-Senki.
-Óóó hát persze azért vagy ilyen idegbeteg. -erre csak morogtam egyet de Louis folytatta.-Ismerlek már egy ideje ahoz hogy tudjam valami történt. De ahogy látom ez most nem olyan mint amilyen" kapcsolataid" eddig voltak.
-Nem mert ez egy semmilyen kapcsolat...Legalábbis az lenne a legjobb ha semmilyen lenne....Megmentettem az életét kétszer is.
-De hát hogyan figyelted vagy valami ilyesmi?? - kérdezte Louis kicsit kíváncsian.
-Nem..nem is tudom mit kerestem ott amikor láttam hogy bajban van...és megmentettem.
De aztán már tényleg figyeltem. És nem Louis nem hiszem hogy rajta van a jel.
-És mi van ha ő az ....Tudod hogy ezt nem te döntöd el. Lásd engem és El-t.
-De én nem akarom őt átváltoztatni Louis!-mondtam kissé emelt hangon.
-Ez akkor sem a te döntésed ha rajta lesz megkell tenned.
-Nem , mert nem találkozom vele többet.-ezt nehéz volt ki mondanom mert természetesen szerettem volna vele találkozni de félek hogy rákerül a jel.
-Hol vannak a többiek?-kérdeztem
-Niall és Zayn elmentek vadászni Liam fent van Eleanorral.
-Oké holnap este Liam és én megyünk vadászni úgyhogy ma mehetsz ha akarsz.-mondtam
-Rendben már elég kajás vagyok szerintem lelépünk El-el.
-Oké.-mondtam és elindultam fel Liam-hez. Louis jobban ismer engem mint gondoltam. Vissza néztem és az ablakból láttam ahogy eltüntek az erdőben.
-Liam!-szóltam
-Na mizu Harry??-kérdzte jó kedvűen.
-Holnap este jössz velem vadászni??
-Ja jó lenne már tök régen voltunk .-mondta
Én erre elvigyorodtam. És fel mentem a szobámba és elkezdtem gondolkodni.
- Mi lehet most Ellie-vel??
Vajon sejti hogy nincs minden rendben velem?? És a legfontosabb mit fog szólni holnap ha nem megyek érte.. Még a számát sem kértem el de talán jobb is.
Nem bírtam tovább úgy döntöttem megnézem mi van vele. Ki ugrottam az ablakon és meg sem álltam a házuk elötti fáig. Ott felmásztam pont be láttam az ablakán. Láttam hogy épp aludni készül. Felmásztam az ablakba és csak néztem ahogy próbál elaludni. Sokáig forgolódott de nagy nehezen elaludt .Be mentem a szobájába, leültem az ágya szélére és csak néztem ahogy szuszog. Nézhettem vagy egy órát mikor felálltam és elakartam indulni.
-Harry.-mondta Ellie
Nagyon megijedtem azt hittem ébren van megfordultam de láttam hogy csak álmodik.Rólam. Nagyon nehéz volt ott hagynom szívem szerint maradtam volna de nem akartam még nagyobb bajba sodorni.Haza indultam de csak rá tudtam gondolni és arra hogy tartsam magam tőle távol. Ez nehezebb lesz,mint gondoltam.
Mire hazaértem Zayn és Niall haza értek.
-Niall annyit evett mint még soha .-vihogott Zayn
Én megpróbáltam észre vétlenül fel menni a szobámba nem volt nagy kedvem beszélgetni senkivel.
Szerencsére sikerült felmennem. Még felhallatszott ahogy beszélgetnek de én úgy elmélyedtem a gondolataimba, hogy ha akartak volna se tudtak volna kizökkenteni.
Kopogtak.
-Nem vagyok itt.-mondtam kissé ingerült hangon.
-Lou vagyok . Bemehetek?-kérdezte Louis.
-Nekem mindegy.
Bejött és leült a fotelbe.Én csak meredten bámultam ki az ablakon.
-Tudom hogy nála voltál.-mondta Louis.-Nézd Harry te is tudod hogy ez azt jelenti hogy rajta lesz a jel.
-Tudom de akkor sem találkozok vele többet. Csak így tudom megakadályozni.
Néhány perc csend lett és láttam hogy Louis felállt a székből.
-Bárhogy is lesz tudod hogy egy család vagyunk és mindenben támogatjuk egymást.-mondta,és kiment.
-És mi van ha már tényleg rajta van a jel.-gondolkoztam hangosan.Ha egy halandó ember és egy vámpír között kialakul egy fajta vonzalom akkor az az ember az adott vámpírhoz tartozik. És a vámpírnak kötelessége átváltoztatni.
-Ááá ez merő bonyodalom. Azt sem tudja , hogy vámpír vagyok vagy igen??.- Louis már rég kiment. Én meg itt beszélek magamban.Én sem vagyok normális az már biztos...
Ott voltam a kezében. Teljesen eltünt minden . Én csak a zöld szempárt figyeltem. Az arca tökéletes volt de valamiért gyűlöletet tükrözött.A gondolat menetemből ajtó csapódás hangja szakított ki. Ekkor vettem észre hogy az autójában ülök. Ő már ott ült mellettem és mélyen a szemembe nézett.
-K-köszönöm .-nyögtem ki bután. Ő pedig csak gúnyosan nevetett.
-Komolyan olyan sügér vagy hogy nem vetted észre hogy jön az a kocsi?!?!?-kérdezte szemrehányóan.
Ekkor jutott eszembe mi is történt az imént. És csak most jutott el a tudatomig milyen csúnyán beszél velem.
-Nekem volt elsöbbségem -szóltam vissza bosszúsan. -Egyébként meg ki vagy te hogy itt ki oktass talán az apám???
-pfff...Inkább hálás lehetnél hogy meg mentettelek -közben beindította a kocsit.
-Ki mondta hogy nem vagyok hálás??? Egyébként hova megyünk??-kérdeztem.
-A kórházba a lábad miatt.Hogy hívnak??-kérdezte egész tűrhető hangon.
-Ellie Collins.Téged?
-Harold.
Pár perc csend következett de végül megszólalt.
-Te jobban vonzod a bajt , mint a mágnes.-itt elvigyorodott
-Nem csak mostanában -mondtam
Piros lámpát kaptunk. Láttam hogy felém fordítja a fejét és elkezd végig mérni.Majd a nyakamat fürkészte.
-Mond te meg mit bámulsz???.-kérdeztem kissé emelt hangon
De ő csak vigyorgott. Megérkeztünk a kórházhoz. Az autóból most is kiemelt és vitt be a kórházba.Mondanom sem kell hogy mindenki minket bámult. Odamentünk a recepcióhoz és megkérdeztük merre van a röntgen. El is igazítottak minket. Leültetett egy székre és megállt elöttem.
-A biciklid sajnos tönkre ment.-mondta és komoly arcot vágott.
-Szuper.-mondtam fintorogva.
-Egyébként hány éves vagy Ellie?
-18 te?
-19
-Kérsz inni??-kérdezte és megejtett egy mosolyt.
-igen köszi az jó lenne.
Elment az automatához de közben engem szólítottak. Feltápászkodtam a székről és éreztem hogy egy kéz átkarol és felemel . Így vitt be a röntgen terembe. Az ápolónő csak mosolygott mikor meglátott minket.
-Szervusztok kedveskéim.
-Jó napot!
-Nos Ellie nézzük a bokádat.-mondta kedvesen
Elkezdte mozgatni óvatosan a bokámat én pedig halkan tűrtem . Nagyon fájt.
-Egyébként nagyon szerencsés vagy hogy ilyen barátod van.-suttogta.
Hátra néztem Harry-re és láttam hogy mosolyog. Ezek szerint mégsem volt annyira halk az ápolónő.
-Szerencsére nincs törés csak zúzódás.-mondta mosolyogva-Pár hét és jobb lesz.
-Köszönöm .-mondtam .
-Viszlát
Harry kivitt a teremből és újra leültetett a székre.
-Akkor hozok inni rendben??-kérdezte
-Aha köszi.-és rá mosolyogtam
Lenéztem a feldagadt lábamra és mire felnéztem Harry ott állt kezében az üditővel.
-Hogy jöttél vissza ilyen gyorsan??-kérdeztem megdöbbenve.
-Siettem-mondta egyhangúan
Megittam az innivalót és már újra a karjaiban találtam magam. Elindultunk haza.
-Lenne kedved eljönni velem valahova??-kérdezte és csillógó szemeit az enyémbe nyomta-
-Csak ha nem szemétkedsz .-vigyorogtam vissza és beleboxszoltam a vállába persze nem erősen.
Válaszul csak nevetett.
Haza érkeztünk a házunkhoz be akart vinni de láttam hogy Derek itthon van így inkább kimásztam egyedül
-Akkor holnap szia Ellie.
-szia
Elindultam be a kapun de ekkor Derek elém állt és nem vágott valami kedves fejet....
-Hol voltál és mi történt a lábaddal??-kérdezte dühöngve.
-Neked is szia Derek .-vágtam oda sértődötten.-Egyébként éppen a munkából jöttem haza amikor egy autó majdnem elütött...-ezt hazudtam mert valójában egészen pontosan én sem tudtam mi történt és hogyan menekültem meg.-És a kórházban voltam egy ismerősöm vitt be.
-És nekem mért nem szóltál??-kérdezte de mostmár nem olyan ingerülten.
-Mert tudtam hogy jelenetet rendeznél.-szóltam vissza. Erre csak hümmögött egyet és besegített a házba.
-Azért örülök hogy nincs semmi bajod.-mondta.
-Én is.- és elsántikáltam a szobámig.
Hát igen ő lenne az én bátyám. Nem túl barátságos de tudom hogy engem nagyon szeret.
Leültem az ágyamra és elkezdtem végig gondolni mi is történt ma. Balesetem volt eddig oké de hogy kerültem Harry kezébe? Hogy lökött el a kocsi elöl vagy egyáltalán mi történt?? Annyira sokkolt ez az egész hogy ezt a kérdést fel sem tettem neki. Mindegy majd holnap. A gondolat menetemből a kopogás szakított ki.
-Kész a vacsora.-ez a bátyám volt. Ki sántikáltam az étkezőbe és neki láttunk a finom vacsorának.
