2.Fejezet

Ott voltam a kezében. Teljesen eltünt minden . Én csak a zöld szempárt figyeltem. Az arca tökéletes volt de valamiért gyűlöletet tükrözött.A gondolat menetemből ajtó csapódás hangja szakított ki. Ekkor vettem észre hogy az autójában ülök. Ő már ott ült mellettem és mélyen a szemembe nézett.
-K-köszönöm .-nyögtem ki bután. Ő pedig csak gúnyosan nevetett.
-Komolyan olyan sügér vagy hogy nem vetted észre hogy jön az a kocsi?!?!?-kérdezte szemrehányóan.
Ekkor jutott eszembe mi is történt az imént. És csak most jutott el a tudatomig milyen csúnyán beszél velem.
-Nekem volt elsöbbségem -szóltam vissza bosszúsan. -Egyébként meg ki vagy te hogy itt ki oktass talán az apám???
-pfff...Inkább hálás lehetnél hogy meg mentettelek -közben beindította a kocsit.
-Ki mondta hogy nem vagyok hálás??? Egyébként hova megyünk??-kérdeztem.
-A kórházba a lábad miatt.Hogy hívnak??-kérdezte egész tűrhető hangon.
-Ellie Collins.Téged?
-Harold.
Pár perc csend következett de végül megszólalt.
-Te jobban vonzod a bajt , mint a mágnes.-itt elvigyorodott
-Nem csak mostanában -mondtam
Piros lámpát kaptunk. Láttam hogy felém fordítja a fejét és elkezd végig mérni.Majd a nyakamat fürkészte.
-Mond te meg mit bámulsz???.-kérdeztem kissé emelt hangon
De ő csak vigyorgott. Megérkeztünk a kórházhoz. Az autóból most is kiemelt és vitt be a kórházba.Mondanom sem kell hogy mindenki minket bámult. Odamentünk a recepcióhoz és megkérdeztük merre van a röntgen. El is igazítottak minket. Leültetett egy székre és megállt elöttem.
-A biciklid sajnos tönkre ment.-mondta és komoly arcot vágott.
-Szuper.-mondtam fintorogva.
-Egyébként hány éves vagy Ellie?
-18 te?
-19
-Kérsz inni??-kérdezte és megejtett egy mosolyt.
-igen köszi az jó lenne.
Elment az automatához de közben engem szólítottak. Feltápászkodtam a székről és éreztem hogy egy kéz átkarol és felemel . Így vitt be a röntgen terembe. Az ápolónő csak mosolygott mikor meglátott minket.
-Szervusztok kedveskéim.
-Jó napot!
-Nos Ellie nézzük a bokádat.-mondta kedvesen
Elkezdte mozgatni óvatosan a bokámat én pedig halkan tűrtem . Nagyon fájt.
-Egyébként nagyon szerencsés vagy hogy ilyen barátod van.-suttogta.
Hátra néztem Harry-re és láttam hogy mosolyog. Ezek szerint mégsem volt annyira halk az ápolónő.
-Szerencsére nincs törés csak zúzódás.-mondta mosolyogva-Pár hét és jobb lesz.
-Köszönöm .-mondtam .
-Viszlát
Harry kivitt a teremből és újra leültetett a székre.
-Akkor hozok inni rendben??-kérdezte
-Aha köszi.-és rá mosolyogtam
Lenéztem a feldagadt lábamra és mire felnéztem Harry ott állt kezében az üditővel.
-Hogy jöttél vissza ilyen gyorsan??-kérdeztem megdöbbenve.
-Siettem-mondta egyhangúan
Megittam az innivalót és már újra a karjaiban találtam magam. Elindultunk haza.
-Lenne kedved eljönni velem valahova??-kérdezte és csillógó szemeit az enyémbe nyomta-
-Csak ha nem szemétkedsz .-vigyorogtam vissza és beleboxszoltam a vállába persze nem erősen.
Válaszul csak nevetett.
Haza érkeztünk a házunkhoz be akart vinni de láttam hogy Derek itthon van így inkább kimásztam egyedül
-Akkor holnap szia Ellie.
-szia
Elindultam be a kapun de ekkor Derek elém állt és nem vágott valami kedves fejet....
-Hol voltál és mi történt a lábaddal??-kérdezte dühöngve.
-Neked is szia Derek .-vágtam oda sértődötten.-Egyébként éppen a munkából jöttem haza amikor egy autó majdnem elütött...-ezt hazudtam mert valójában egészen pontosan én sem tudtam mi történt és hogyan menekültem meg.-És a kórházban voltam egy ismerősöm vitt be.
-És nekem mért nem szóltál??-kérdezte de mostmár nem olyan ingerülten.
-Mert tudtam hogy jelenetet rendeznél.-szóltam vissza. Erre csak hümmögött egyet és besegített a házba.
-Azért örülök hogy nincs semmi bajod.-mondta.
-Én is.- és elsántikáltam a szobámig.
Hát igen ő lenne az én bátyám. Nem túl barátságos de tudom hogy engem nagyon szeret.
Leültem az ágyamra és elkezdtem végig gondolni mi is történt ma. Balesetem volt eddig oké de hogy kerültem Harry kezébe? Hogy lökött el a kocsi elöl vagy egyáltalán mi történt?? Annyira sokkolt ez az egész hogy ezt a kérdést fel sem tettem neki. Mindegy majd holnap. A gondolat menetemből a kopogás szakított ki.
-Kész a vacsora.-ez a bátyám volt. Ki sántikáltam az étkezőbe és neki láttunk a finom vacsorának.