6.Fejezet

A szívem csak kalapált.Nagyon féltem. Ha ez most Derek akkor nekem teljesen biztos hogy végem.
Az a valaki húzott hátra fele egy pár lépést majd elengedett. Háttal voltam neki. Nem akartam megfordulni.
De végül vettem egy mély levegőt és megfordultam....
Nagyon meglepődtem. A személy aki előttem volt nem Derek volt hanem Harry.
Csak néztem rá mert megszólalni nem tudtam. Ám ekkor Harry először megfogta a kezem majd közelebb húzott és átölelt. Ő sem szólt semmit. Én még mindig egész testemmel remegtem. De valahogy azt éreztem hogy a karjában megnyugszom. Felnéztem Harryre ő pedig egy puszit nyomott a fejem búbjára.
-Köszönöm.-suttogtam halkan.
Harry pedig csak mosolygott. Ekkor jutott eszembe Any....

                                                     

                                                                    *Any szemszöge*

Össze szorítottam a szemem és mikor kinyitottam  meglepetésemre valakinek az ölében találtam magam.
Ő csak mosolygott és letett a saját lábamra.
-A nevem Liam.-mondta és még mindig mosolygott. Az állandó mosolygásától kezdtem zavarba jönni.
-Any vagyok.-mondtam és én is elvigyorodtam.
-Szép név. Na és Any mit kerestél egész pontosan késő este az erdőben.-kérdezte és felvonta az egyik szemöldökét.
-Igazából..Uram isten Ellie!-kiáltottam- A barátnőm . Kb. ugyanolyan magas mint én sötét barna hajú. Meg kell találnom.-mondtam idegesen.
-Nyugodj meg Any megtaláljuk.-mondta kedvesen.
Elindultunk fel azon a dombon amin én sikeresen legurultam. Most is majdnem hátra estem de Liam szerencsére elkapott az utolsó percben. Nem láttam valami sokat nagyon sötét volt. De azt még a sötétben is felfogtam hogy Liam egész végig engem bámult. Kicsit zavarba voltam. Ekkor megpillantottam egy sötét alakot. A szívem a torkomban dobogott és csak remélni mertem hogy az ott nem Derek.

Elindultunk lassan közelebb a távolról még csak pontnak tűnő valamihez de ekkor Liam megállt.
-Kapaszkodj fel a hátamra most rögtön.-mondta utasítólag.
Én engedelmeskedtem és hátra néztem ekkor láttam hogy az a valaki a távolban Derek.
Liam elkezdett futni a hátán velem és meg sem állt a park bejáratáig.
A park bejáratnál ott állt Ellie és egy srác aki valószínűleg az a bizonyos Harry volt.


                                                              *Ellie szemszöge*

-Any!-kiáltottam  fel
-Jaj Ellie láttam Dereket.-mondta Any ijedten.
- És hogy jutottatok ki ? Mi titeket kerestünk végig.-mondtam
-Mi is és ekkor láttuk Dereket.
-Derek? Derek Collins?-kérdezte meglepetten Liam.
-Igen Derek a bátyám.-mondtam
-Mi neked Derek a bátyád??-kérdezte emelt hangon Harry.
- Az isten szerelmére mit hüledeztek annyira azon hogy ő a bátyám.-kérdeztem kiakadva.
-Ma van a gyűlésetek igaz?-kérdezte szemrehányóan Harry.
-Nem tudom miről beszélsz csak követtük Dereket mert gyanúsan viselkedett  de miért valami nincs rendben vele?-kérdeztem - Ja és ha már itt tartunk ti mit kerestetek az erdőben??
-Mi csak sétálgattunk.-mondta Liam.
-Pff..Na persze.-mondta gúnyosan Any.
-Ellie akkor te nem is tudsz semmit??-kérdezte Harry.
-Mégis miről?-kérdeztem vissza hisztis hanglejtéssel.
-Majd Ő elmondja.-mondta Harry és ekkor Liam és ő eltüntek.
Nem hittünk a szemünknek és csak bambultunk bután.
-Ellie még Derek előtt haza kellene érnünk.-mondta Any.
De nekem ez már túl sok volt . Össze zavarodtam folytak a könnyeim . Gyors léptekkel indultunk haza.
Szerencsére be tudtunk menni a szobámba és még Derek sem volt otthon. Nagyon fáradtak voltunk ezért úgy döntöttünk reggel tiszta fejjel mindent megbeszélünk.