12.Fejezet

Sziasztok! Itt az új rész bocsánat a hosszú szünetért de innentől hozom a részeket. Remélem tetszeni fog :)♥


-Ellie!-szólt halkan Any.-Hagyd már abba a horkolást ezt még Scott-ék is hallják a vendégszobában.

-Nem is horkolok. Csak hangosan veszem a levegőt.-vágtam vissza.

-Aha...Azért szenvedek órák óta.-mondta Any.

-Miért hány óra?-kérdeztem.

-Hajnali 4 óra úgyhogy mostmár aludni akarok.-mondta Any dühösen.

*5 órával később*

9 óra volt. Láttam ahogy a nap besüt a redőnyön. Any is ébredezett de nem tűnt túl kipihentnek. Oda mentem az ablakhoz és felhúztam a redőnyt és egy kicsit meghökkentem a látványtól.

-Te meg mit keresel itt??-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-Azt reméltem így legalább meghallgatsz.

-Akkor ő mit keres itt??-kérdezte Any Harry háta mögé mutatva.

-Neked is szia. Egyébként csak támogatom Hazz-t.-mondta Liam.

-Minek neki a támogatás?-kérdeztem.

-Szeretném ha eljönnél hozzánk ma.-mondta Harry.

-És mégis minek ? Any nélkül nem megyek sehova mint ahogy te sem Liam nélkül.-mondtam.

-Akkor jöjjön Any is.-mondta vigyorgva Liam.

Any inkább meg sem szólalt csak a szemét forgatta.

-Akkor mi lesz eljöttök?-kérdezte Harry.

-Elmegyünk de remélem nem lesz vérengzés a vége.-mondta Any.

-Rendben akkor 8-kor idejövünk értetek.-mondta Liam.

-Oké.-mondtam azzal eltüntek.

*Kopogtak*

-Igen?-szóltam ki.

Nat nyitott be Scott-tal.

-Jó reggelt.-mondtam.-Jól aludtatok?

-Igen és köszönjük hogy itt lehettünk.-mondta Scott.

-Ugyan már. Nem érdekel mit szól Derek.-mondtam.

-Hát igen.Ő nem igazán bízik bennünk.-mondta Nat.

-Csak nem tudja mi támadta meg azt a biztonsági őrt.-mondtam.

-Na arra én is kíváncsi lennék.-mondta Any.-Ti nem láttátok?

-Nem. Sajnos mi sem tudjuk hogy néz ki valójában.-mondta Nat.-De a karmolás nyomok miatt ránk gyanakszanak.
 

-Derek már nincs itthon?-kérdeztem.
-Nem már elment Jane-nel "nyomozni" oda ahol megtalálták a biztonsági őrt.-Értem.-mondtam és kissé elgondolkoztam. Derek tuti kinyírna ha megtudná,hogy ma este Harry-ékhez vagyok hivatalos.
De amiről nem tud az nem  fáj neki.
-Öhm..Nat nektek van valami tervetek ma estére?-kérdeztem reménykedve.
-Ezt úgy veszem,hogy ne legyen  tervünk.-mondta mosolyogva-Természetesen falazunk nektek.
-Köszönöm jövök nektek eggyel.-ugrottam Nat nyakába.
-Itt lakhatunk nálad.-mondta Scott.-ez a minimum.
-És mit fogtok mondani Dereknek?-kérdezte aggodalmasan Any.
-Ne aggódj, megoldjuk.-kacsintott oda Scott.

*fél 8*
-Akkor menni fog?-kérdeztem idegesen.
-Persze.-mondta Nat és szorosan átölelt.
A maradék negyed órát az utolsó "simítások" elvégzésével töltöttük.
Pontban nyolc órakkor kopogtattak az erkély ajtón amitől, kishíján szívrohamot kaptam.
-Kopp-kopp.-nyitotta ki az ajtót Liam vigyorogva.
-Szerinted süketek vagyunk?-kérdezte Any gúnyosan.
-Szia.-jött oda hozzám Harry és puszit nyomott a homlokomra, de én kissé eltoltam magamtól.
-Egy puszi miatt nem lesz semmivé a tény , hogy hazudtál arról ,hogy vámpír vagy.-mondtam.
-Miért ha elmondtam volna,eljöttél volna velem bárhová is ,mert nem hinném.-felelte.
-Szép lámpa.-mondta Liam aki úgy nézelődött a szobámban mint egy túrista.
-Ez komoly?-kérdezte Any  megrökönyödve.
-Mi van? Bírom a sárgát.-mondta vigyorogva és Any sárga blúzán legeltette a szemét.
-Nem indulhatnánk? Válaszokat akarok.-mondtam kissé követelőzve.
-De persze menjünk.-mondta Harry és fél másodperc múlva a hátán találtam magam.
-Mikor csöppentünk az Alkonyatba?-kérdezte furán Any.
-Üdv a világomban.-mondta Liam majd megragadta Any derekát és mint a krumplis zsákot a vállára tette.
*******
-Azonnal tegyél le te vad barom.-kiáltotta Any.
-Ahogy óhajtod.-felelte vigyorogva Liam.
Mosolyogva figyeltem őket. Sosem láttam Any-t még ilyennek,szerintem a szíve mélyén kedveli Liamet csak még nem tud róla.
-Na bejöttök?-kérdezte egy szőke hajú fiú a teraszról lenézve ránk.
-Megyünk már.-kiáltotta Harry.
-Erre Hölgyeim.-mondta szórakozottan Liam.
A ház hatalmas volt és az erdő kellős közepén állt. Mindenütt fák vették körül. Egy rendes nagy családi ház volt,ám a tény hogy vámpírok lakják, egy kicsit ijesztővé tette.
-Üdv szerény hajlékunkban.-hajolt meg vigyorogva egy fekete hajú fiú.-Zayn vagyok.
-És ő itt Niall.-mutatott a szőkére.
-Helló.-mondtuk Any-vel teljesen egyszerre. Igen velünk ez előfordul.
-Én Ellie vagyok.-mondtam.
-Ő pedig Any.-mondta Liam és oldalba lökte Any-t.
-Nézd csak-mutatott Any a szájára.-Ez itt a szám és képzeld képes vagyok vele beszélni,úgyhogy jó lenne ha nem játszanád a magyarhangomat.-felelte szúrósan Any. Liam csak össze röhögött a srácokkal.
-Tehát eljöttetek.-szólt egy komor hang a lépcső tetejéről.
Felnéztem és egy barna hajú, szép arcú fiú állt a lépcső tetején egy szép barna hajú lánnyal az oldalán.
-Louis vagyok. A klán vezetője.Ő itt a kedvesem Eleanor.-mutatott a mellette álló lányra.
 Köszönöm,hogy eljöttetek.-mondta.-Fáradjatok a dolgozó szobába.
Mikor beléptünk tátva maradt a szám. Hatalmas könyves polcok, fotelek kályha és gyönyörű bútorok.
-Gondolom vannak kérdéseitek.-mondta Louis.
-Hát akad. Mondjuk az első: Mi az hogy léteznek vámpírok?-kérdeztem kiakadtan.
-Nos Olaszország egy kis részében csak vámpírok élnek.-kezdte El.-Mi onnan telepedtünk át ide,mert otthon kezdett eluralkodni a káosz.
-Igen. A legenda miszerint a vápírok és a démonok ős ellenségek ok az állandó háborúra. De van egy kiválasztott aki fenn tudja tartani a békét de  az ősiek ebben nem hisznek így mi ki lettünk tiltva. Így kerültün ebbe a városba és itt bújkálunk.
-És mit esztek?-kérdezte Any.
-Mi állat véren élünk ezért nagyobb az önuralmunk mint társainknak.-mondta Harry.
-De van itt mééég más is...-kezdte Niall. Ám ekkor hatalmas csattanás hallatszott.
Millió üvegszilánk hevert a padlón és a szilánkok között a bátyám állt.
Ekkor mindenki felpattant és felvette a támadó állást. Derek szeme elsötétült,ekkor pillantottam először Harryre aki már a támadni készült.

 

Bocsánat! :(

 Sziasztok!
Szeretnék bocsánatot kérni mindenkitől aki olvasta a blogot és várta az új részt.
Nem tudtam belépni a fiókba de most végre sikerült. Hozni fogom a többi részt és köszönök minden kommentet. Remélem még olvassátok. ♥

11.Fejezet

Ki vágtuk az ajtót. Kint Derekék éppen 2 vérfarkast kaptak el. Any-vel nem hittünk a szemünknek.

-Menjetek be Ellie.-szólt hangosan.

-Ellie?-szólt oda a lány vérfarkas.-Nat vagyok . Nat Martin.

-Az árvaházból?-kérdeztem.

-Igen. Ó Ellie.-És megöleltük egymást.Nat a gyerekkori legjobb barátom volt el se hittem hogy látom.

-Te ismered őt?-kérdezte Harry.

-Igen ő volt kiskoromban a legjobb barátnőm.-mondtam.

-És mi történt veled azóta? Úgy látom már nem vagy olyan átlagos mint akkor.-mondtam és végig néztem rajta.

-Hát az az igazság hogy nagyon sok minden történt azóta. Találkoztam Scott-tal ő vérfarkas a falka vezetője pontosabban a volt falkánk vezetője.  Ő változtatott át.-mondta.

-Tehát  többen vagytok?-kérdezte kíváncsian Niall.

-Hát többen voltunk .-kezdte el Scott.-De a falkánk nagy része meghalt. Mi is úgy menekülünk.

-Várj. Menekültök?-kérdezte Jane.

-Nem most biztos csak városnéző túrán vannak.-vágta oda gúnyosan Zayn.

-Fogd be görény! Téged senki nem kérdezett.-vágott vissza Jane.

-Elég!-szólt közbe Louis.-Szóval mi elöl menekültök?

-Jelenlegi állás szerint vadászok elől akik azt hiszik mi gyilkolunk.

-Akkor meg vannak a gyilkosok.-mondta Derek.

-Nem mi voltunk!-szólt emelt hangon Scott.

-Akkor mi?-kérdezte Any.

-Hát azt pontosan mi sem tudjuk.-mondta Nat.

-De akkor az gyilkolta meg a biztonsági őrt is?-kérdezte Liam.

-Valószínüleg igen.-mondta Scott.

-Akkor összegezve van egy közös ellenségünk akiről azt sem tudjuk mi is az vagy hogy mi a gyenge pontja?-kérdezte Harry.

-Hát igen dióhéjban ennyi.-mondta Derek.

-És most mi lesz?-kérdezte El.

-Hát várunk egyenlőre. -mondta Louis.- Ha az a valami újra öl majd mi átvesszük.

-Azt már nem .-szólalt fel hangosan Derek.

-Akkor ezt eggyütt oldjuk meg.-mondtam.-Összefogunk.

-Azt nem gondolnám.-mondta Jane.-Semmi kedvem ennek a vámpírfajzatnak a képét nézni egész nap.

-Ne hogy azt hidd hogy a te képedet nézni leányálom.-vágott vissza Zayn.

-Álljatok már le esküszöm mint két óvodás.-mondta Liam.

-Egyenlőre még nem tartunk itt ráérünk akkor beszélni az egyezségről.-mondta Derek.

-Mi is segítünk ha arra kerül a sor.-mondta Nat.

Aztán szép lassan mindenki elindult haza. Nat és Scott nálunk alszanak ez bármennyire is nem tetszik Dereknek. Hát ez már tényleg kemény. Egy mesében érzem magam.Mi lesz a következő kiderül hogy Any tündér vagy mi?!?!?.........

Nem tudhatom mit hoz a holnap. Ezek után én már semmin nem lepődök meg........... 

10.Fejezet

Áááááá. Síkoltottam. Borzasztó rémálmom volt. Vissza gondolni is rossz volt rá. Csak egy kép ugrott be.

Lehet hogy kicsit jobban megvisel ez a démon téma mint gondoltam volna. Össze készültem és ki mentem reggelizni. Derek már nem volt otthon. De egy cetlit hagyott. Ez nem vallott rá. Bekapcsoltam a tv-t. Épp a híradó ment . Gyilkosság. Kicsit megijedtem. Nagyon bízom abban hogy Dereknek ehhez semmi köze.
Ekkor nyílt az ajtó Any volt az.
-Szia Ellie.-mondta .- Jól vagy?
-Szia. Hát nem igazán. Derek elmondott pár dolgot erről a démon dologról.
-Na és mi volna az?-kérdezte kíváncsian Any.
-Hát nem úgy néznek ki mint az ördög . Tehát nincsenek agyarak, szarvak. Csak a szemük változik meg és erősebbek lesznek. -mondtam.-Na és beszéltél Jane-nel?
-Nem de szerintem lenne mit megbeszélni.-mondta Any.
-Az biztos. Hallottad a gyilkosságot?-kérdeztem.
-Igen megölték a pláza biztonsági őrét.. Elég durva.
-Remélem Dereknek és Jane-nek és Harry-éknek ehhez semmi köze.-mondtam.
-Tényleg beszéltél azóta Harry-vel?-kérdezte Any.
-Nem de talán jobb is így.
Kopogtak. Oda siettem az ajtóhoz és kinyitottam. Jane volt az.
-Szia bejöhetek?-kérdezte.
-Gyere csak.
Bejött és leültünk az ágyamra.
-Lányok én tényleg nagyon sajnálom ezt az egészet és hogy nem mondtam igazat.
-Ezt már megbeszéltük de Jane ugye nem ti öltétek meg a biztonságiőrt?-kérdezte Any.
-Nem nem mi voltunk..-itt elhallgatott.
-Mi az ? mi van?-kérdeztem.
-Ők mit keresnek itt??-kérdezte Jane és az erkély irányába bökött.
Harry , Liam és Zayn álltak ott.
Oda mentem az erkélyhez és kinyitottam. Any megpróbálta vissza fogni Jane-t.
-Ellie én..-kezdett bele Harry.
-Mit keresel itt?-vágtam vissza.
Ekkor kivágódott a szobám ajtaja és Derek lépett be.
-Mit kerestek itt?-kérdezte és félre lökött engem hogy szembe kerüljön Harry-vel.
-Ki tisztázom magam. Gondolom mindenféle szörnynek elhordtál.-mondta Harry.
Láttam hogy már éppen egymásnak akarnak esni így közbe léptem.
-Elég legyen.-kiáltottam.
-Csak egy kérdésre válaszoljatok ki ölte meg azt a biztonságiőrt?
-Nem mi .-mondta erőteljes hangon Zayn.
-Ahogy mi sem.-kontrázott rá Jane.
-De ha egyikőtök sem akkor ki vagy mi?-kérdezte Any.
-Hát úgy néz ki akadt egy közös ellenségünk.-mondta Liam.
-Csak nem gondolod,hogy össze állok egy vámpírral.-mondta Jane és közben végig mérte Zayn-t.
-  Ó kösz ezt most bóknak veszem.-mondta vigyorogva Zayn.
-Elég.-szól közbe Derek.-Ezt nem itt és nem így beszéljük meg. Szóljatok Louis-nak. Ma este 9-kor a ..
-...Démonzúgnál. Tudjuk .-mondta vigyorogva Liam.
-Akkor ott Ellie.-mondta Harry és rám mosolygott.


*Fél 9-kor*
-Derek ezt most te sem gondolod komolyan , hogy itt hagy egyedül?!?!?-fakadtam ki.
-Ellie nem szabadna ott lenned.
-Hahó a hely tele lesz vámpírokkal és démonokkal így tuti nem lenne semmi. Légyszi.
-Na jó-mondta.-De akkor nem mozdulsz a szemem elől.
-Oké.
Elindultunk. Mikor a park bejáratához értünk megláttam Jane-t és még egy srácot. Ő volt az aki az erdőben úgymond megmentett azzal hogy elhívta tőlünk Dereket.
Elindultunk. Derek ment hátul. Any Jane és én meg elől. A ház bejáratához értünk. Ott voltak mind a 6-an.
Volt köztük egy lány vámpír is. Ahogy kivettem ő volt a vámpír klán vezetőjének a barátnője.
Derek oda ment és kinyitotta az ajtót majd mindenki bement.
Derek , Jane és a srác felálltak és Derek elkezdte a monológját.

-Szóval azt állítjátok nem ti voltatok.-mondta Derek.
-Nem semmi közünk a gyilkossághoz.-mondta Louis.
-Oké akkor úgy néz ki mind veszélyben vagyunk.-mondta Niall.
-Igen de szerintem meg tudjuk védeni magunkat.-mondta James.
Egyszer csak mindenki felnézett Any-t és engem kivéve.
-Mi az?-kérdeztem.
-Maradjatok itt.-mondta Liam.
Mindenki ki vonult. Persze Any és én egyből az ablakhoz siettünk és nem hittünk a szemünknek újfent....

9.Fejezet

Kopogtak.
-Ellie nyisd ki az ajtót!-szólt be hangosan Derek.
-Menj el innen.Hagyj békén!-ordítottam sírós hangon.
-Ellie legalább hallgass végig kérlek.-szólt.
Én nem vettem tudomást róla de azért csendben vártam.
-Tudom hogy elkellett volna mondanom de nem akartam hogy megijedj és esetleg rosszul érintsen.-mondta bűnbánóan.-Ha esetleg érdekel a családunk múltja elmondom de csak ha te kéred.
Felálltam az ágyról és lassan elindultam az ajtó felé.Mikor odaértem leültem a földre és fejemet az ajtóhoz támasztottam.
-Szóval igaz?-szóltam ki.-Tényleg démon vagy?
-Igen.-mondta komoran Derek.-De téged sohase bántanálak a testvérem vagy és megvédelek mindentől.
-Jó akkor mondj el mindent az elejéről.-mondtam.
-Hát apám Michael és anyám Molly. Ők démonok voltak. Akkor ők voltak a klán fejei. 7 éves voltam.
A szobámba kellett maradnom.Szörnyű hangokat hallottam. Egyszer csak apám bejött.-itt egy kicsit várt majd folytatta.-Nem értettem semmit. Anyád meghalt ezt mondta és láttam hogy ő is könnyezik. És Ellie van tipped ki ölte meg őt??-kérdezte fennhangon.-A vámpírok. Igen ők az ős ellenségeink. Azt hitték mi öltük meg az embereket pedig nem mi voltunk. Az ő fajukból is meghaltak és ők egyből minket okoltak és az ára anyám volt Ellie érted?? -mondta fenn hangon.- Apám és én azonnal elmentünk tőlük hatalmas harcok voltak a vámpírok és köztünk.Apám évekig nem tudott olyan lenni mint régen. Ám egy nap találkozott anyukáddal és azután minden megváltozott.. Aztán miután anyukád meghalt apám is utána ment.-itt éreztem hogy kiráz a hideg,felálltam.-És elszakadtunk de csakhogy tudd 15 évig kerestelek és 3 éve újra itt vagy velem.
-És ha te démon vagy akkor én mi vagyok?-kérdeztem.
-Nem tudom elvileg ember de igazából én sem tudom.-mondta Derek.
-És milyen vagy ha démon vagy?-kérdeztem.
-Hát nem kell agyarakat,és ördög farkat képzelni csak a szemem sötét igazából ennyi.
-És Jane?
-Jane nem rég óta démon úgy egy párhónapja .-mondta.-Figyelj Ellie hagyom had emészd ezt a dolgot.Remélem megbocsájtasz nekem és ha bármit nem értesz nyugodtan kérdezz.
Hallottam hogy elment az ajtó elől. Én leültem a számítógép elé és elkezdtem olvasni a démonok után.
Elég gonosznak ábrázolják őket. Agyarakkal , szarvakkal és ördög farokkal. De ezek csak rémesékben léteznek. Ez nem lehet igaz. Ekkor Derek benyitott.
-Leülhetek?-kérdezte.
-Nekem mindegy.-mondtam.
-Ebben találsz pár dolgot ami választ ad a kérdésedre.-mondta.És oda nyújtott egy régi dobozt.

Ki nyitottam és találtam benne sok levelet és egy képet anyáról és apáról. Olvasgattam őket . Derek pedig hozott inni és vacsorát. Ott üldögéltünk még 1 órát mikor álmos lettem és lefeküdtem aludni.

8.Fejezet

Csak egy helyben álltunk és vártuk , hogy Jane odaérjen.
-Mért nem vetted fel a telefont??-kérdezte idegesen Any.
-Nem akartam.-mondta Jane.
-Azért nem gondolod hogy némi magyarázattal tartozol a tegnap történtek után hm..?-kérdeztem bosszúsan.
-Figyeljetek én tényleg el akartam mondani de nem lehet.-mondta Jane és lehajtotta a fejét.
-Márpedig addig nem hagyunk békén ameddig el nem mondod hogy mit bandázol Derekkel az erdő közepén.-mondtam szigorúan. Any helyeselve bólintott.
-Jó elmondom.-sóhajtott Jane.-De erről senkinek nem szólhattok legfőképp nem Dereknek.
-Oké.-mondta Any.
Ekkor Jane hátat fordított nekünk felgumizta a haját, levette a kardigánját . Majd a nyaka alatti részre mutatott.

-Ez meg mi? Egy tetkó?-kérdezte Any.
-Igen úgy is lehet mondani.-mondta vigyorogva Jane.-De inkább maradjunk a jelnél.
-Miféle jel?-kérdeztem.
-Hát mondjuk úgy nem teljesen vagyok ember..-mondta halkan Jane.
-Ezt meg hogy értsük?-kérdezte Any.-Akkor mi vagy?
-Démon.
-Mi van?-kérdeztem vissza a kelleténél kicsit hangosabban.-Ne szórakozz.
-Ez az igazság.-mondta lehajtott fejjel Jane.
-És a bátyám hogy kerül a képbe?-kérdeztem.
-Hát ő a klán feje. Szintén démon.
A szemem kitágult.Nem hittem a fülemnek.Éreztem hogy kezd könnyes lenni a szemem.
Ekkor a semmiből előtűnt Derek.És egy szempillantás alatt levágta Jane-t a földre.
-Derek!-ordítottunk egyszerre Any-vel.
-Engedd el!
-Megszegte a törvényt.-ordította.
Jane ott feküdt a földön. Nem támadott vissza. Ekkor egy sötét árny futott el előttem és a következő pillanatban egy fekete hajú vámpír tartotta Jane-t. Jane kilökte magát a vámpír kezéből és támadó állásba állt fel Derek mellé.
Ekkor a fekete hajú vámpír mögött feltünt 4 másik is . És mondanom sem kell hogy az egyik Harry volt.
Láttam amint támadó állásban állva egymással szemben áll a bátyám és a srác aki fontos nekem .
A bátyám démon. Harry pedig vámpír. Nekem ez túl sok volt .

-Hagyjátok abba most azonnal!-ordítottam.
-Derek senkiben nem csalódtam még ekkorát mért nem mondtad el ezt nekem??
-Ellie én..
-Ne Ellie-z itt nekem soha többet nem akarlak látni.És Harry most akkor ős ellenségek vagytok a bátyámmal?
-Nem ...vagyis de. De Ellie én..
-Hát ez fantasztikus. Francnak titkolózik előttem mindenki.-mondtam dühösen.
Fogtam magam és Any-vel elindultunk haza.
-Ellie várj.-szólt utánam Derek.
De én csak mentem iszonyatosan haragudtam Derekre is és Harry-re is. Néma csendben mentünk hazáig megbeszéltük Any-vel hogy majd beszélünk.
Otthon bementem a szobámba és csak sírtam..

7.Fejezet

Nagyon rossz éjszakám volt. Sokat forgolódtam egész éjjel járt az agyam. Össze voltam zavarodva.
Láttam hogy Any még alszik így úgy döntöttem ki ülök az erkélyre és megpróbálom végig gondolni mi is történt tegnap. Derek vámpírokról hadovált,Liam és Harry pedig azt állítják valami nincs rendben a bátyámmal. Nem értem de azt sem hogy tűnt el tegnap Harry és Liam a egyik percről a másikra.
A gondolkodásomból az erkély ajtó nyitódása szakított ki.
-Jó reggelt!-mondta együtt érzően Any.-Jól vagy?
-Jó reggelt. Hát azt nem mondanám. Nem értem a tegnap történteket.
-Azt én sem Ellie . Tudod Liamben is van valami furcsa.-mondta elgondolkozva Any.
-Mi csoda? -kérdeztem kíváncsian.
-Hát tegnap én nem tudtam olyan távolságból eldönteni hogy az az alak te vagy-e vagy pedig Derek de Liam tudta mert megállt és utána felvett a hátára és körülbelül fél perc alatt oda értünk hozzátok.Arról nem is beszélve hogy megmentett mert mikor leestem az ő kezébe estem.-mondta Any.
-Tuti nincs vele valami rendben de Harryvel sem honnan tudta hogy ott vagyok és amikor eltűntek akkor ..-itt elhallgattam. Eszembe jutott mikor a kórházban lenéztem 2 másodpercre és Harry már vissza is ért az innivalóval.
-Mi van ha...-kezdtem.
-Ha??-kérdezte Any.
-Ha Derek róluk beszélt. Ha vámpírok.
-Ugyan már vámpírok csak az Alkonyatban vannak.-mondta Any.
-Akkor ezeket mégis mivel magyarázod Any??
-Nem tudom de ez elég abszurd feltételezés.-mondta- És ha ők vámpírok akkor mi Derek.??
-Hát ez az amit nem tudunk.-mondtam.
-Mi lenne ha megkérdeznéd tőle??-kérdezte Any.
-Ó persze rögtön Szia Derek te egész pontosan milyen lény vagy ha az egyik barátom vámpír, és tegnap az éjszaka közepén láttuk, amit az erdőben egy házban éppen szónoklatot tartottál vámpírokról.-mondtam maj Any felé fordítottam a fejem.
-Igen lehet hogy nem őt kellene megkérdeznünk.-mondta Any.
-Szerintem sem jó ötlet.De akkor kit kérdezzünk meg?-tettem fel a kérdést hangosan.
-Jane!-mondtuk ki egyszerre.
-Oké menjünk ki reggelizni és hívjuk fel oké?-mondta Any.
-Jó.
Ki mentünk az étkezőbe. Derek éppen reggelizett.
-Jó reggelt lányok.-mondta szokott mély hangján.-Jól aludtatok.
-Igen persze csodásan.-mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
Leültünk megettük a müzlinket majd vissza siettünk a szobámba.
-Oké hívd Jane-t.-mondtam
-Nem veszi fel.-mondta idegesen Any.
-Nem baj próbáld még egyszer.-mondtam.
-Oké.-szól Any.
-Ajajj már ki sem csöng.
-Kikapcsolta volna magát? -kérdeztem
-Akkor át megyünk hozzájuk.-mondtam.
Felöltöztünk , rendbe szedtük magunkat és elindultunk Jane-hez.
*Kopp-kopp*
-Jó napot Mrs.Mason. Jane-t keressük.-mondtam.
-Uhm..Sziasztok Jane veletek van nem? Csak mert azt mondta veletek találkozik.
-Hát mi erről nem tudtunk.-mondta Any.
-Ez érdekes ez nem vall Jane-re.-mondta.
-Mindegy majd megkeressük.-mondtam-Viszlát.
-Hát ez érdekes.-szólt Any.- És ha az erdőben van?
-Hát lehetséges.-mondtam.
Azzal elindultunk a park felé. Át mentünk a parkon arra amerre az este de Jane-t nem láttuk.
-Jane?-kiabáltuk-Itt vagy ?-de nem jött válasz.
Egyszer csak azt vettük észre hogy Jane közeledik felénk.